Bakos József: Homokszemek
Homokszemek

Ledarált boldog évek morzsái hullanak csendesen
szívem emlékekkel terített asztalára.
Felcsipegetem, s mint apró drágaköveket,
lelkem kitárt fiókjaiba óvatosan elteszem.
Jól jönnek még megfáradt, szomorkás napokon,
amikor könnycseppek szitálnak szememből
száraz homokszemekként égetve arcomat.
Odakint madárdallal köszön el a ma,
s kíváncsi kisgyerekként kopogtat a holnap.
Gyűjtögetem szorgosan az apró kis csodákat,
két karommal féltőn ölelve át téged,
nem számolva fejemen az őszülő hajszálakat.
Mert élni jó, bár néha fáj, ahogyan elmúlnak
a ledarált, boldog, csendes évek…
1119
tatos - 2013. július 20. 21:54:30

Kedves Józsi.
Értékes homokszemeidből kiválasztott aranyak megcsiilogtak lelkemben olyan szépen és meghatóan írod le az élet pergésének ídejét. Van még időd az ősz hajszálak csak az érettséget és tudást csillogtatják. Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.

795
Tigram - 2013. július 20. 21:01:26

Hmmm.

Mikor elolvastam, olyan nyugalom szállt meg.
Még egyszer elolvastam és ugyan azt éreztem, csendet és nyugalmat.

Köszönöm Józsi ezt az élményt.

Üdvözlettel: Tigram

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.