M. Laurens: Panel romantika
PANEL ROMANTIKA

Kicsi lakás kicsi kád,
szorosan ölellek át,
Kicsi ablak s alig zár,
vágyam forr aligha vár.

Ölellek én szorosan,
kicsi ágyban szorgosan.
Kicsit nyekergek veled,
hallja két fél emelet.

Kopognak a csöveken,
délcegségem elvesztem,
a gyerek mint lift felvisít,
s oda lett az elvi-sík.

Gyakorlatban rémület,
halkan ordítok veled,
emlegetem Jó Anyád,
ki e panelt hagyta ránk.

Így ébred a fél utca,
e romantikus légyottra.

( Pest-Buda 2013. szeptember 19.)
5396
Kitti - 2019. november 21. 20:37:55

Szép karikatúrája a panel lakások "áldásainak". Grin

3872
M Laurens - 2013. szeptember 30. 13:26:33

Köszönöm szépen kedves Tigram ! Rose

3872
M Laurens - 2013. szeptember 30. 13:22:49

Köszönöm szépen Éva! Smile
Bizony, bizony, néha a saját nyomorunkon is tudni kell nevetni, ez a túlélésünk záloga. Smile
És valami ilyesféle kicsit groteszk és mosolyfakasztó a panelromantika is. ( Én már csak tudom! Smile )

795
Tigram - 2013. szeptember 25. 13:59:05

Érdemes volt hozzád benézni, nagyon tetszett a versed.
Üdv: Tigram.

1748
Ligeti Eva - 2013. szeptember 23. 20:51:40

Kedves Miklós!

Nekem tetszik, ahogy előadtad, (a humoros oldala).
Nyilván nem a líraisága miatt olvassuk, de amit lehetett, azt kihoztad belőle.
Üdv. Éva

3872
M Laurens - 2013. szeptember 21. 00:58:26

Köszönöm szépen az olvasást és hozzászólást, kedves mamiRose

2135
mami - 2013. szeptember 20. 09:14:50

Első lakója voltam az Orosháza szinten elhíresült Munkásőr utca 24 1/5 számú lakásnak. Nálunk is úgy folyt a város bővítése, hogy folyamatosan bontottak, Házakat, utcákat.... Az ablakom (mind) a következő sor lesz utcára mutatott. De ott még a kisajátítás sem történt meg. Az ablakszomszédom egy gazdálkodó volt, kb 4 tehénnel, 50-60 disznóval és számtalan baromfival. Azt gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy elkaptam a klausztrofóbiát. Igazából a 14 lakótárssal semmi bajom nem volt. Mi is együtt sírtunk és nevettünk. Csak az a pár és összeférhetetlen üveggyári munkástársunkkal volt baj akik folyton panaszkodtak, hogy nem tudnak pihenni és nappal se, pedig a nagy melegben és a kemény munkában elfáradtak. És mégis örültünk ennek a csodapalotának, hisz sokunknak ez volt az első igazi otthona, padlószőnyeggel, beépített szekrénnyel, hideg-meleg vízzel. Azért elég hamar rájöttünk, hogy itt nem igazán lehet egyéniség senki. Paraszti lélekkel nem tudtunk városivá válni. Csak lakók lettünk. Panel-lakók. Jó volt olvasni "magunkról". Szeretettel: Jártó Róza

3872
M Laurens - 2013. szeptember 19. 13:13:09

Mamuszka drága Smile
Tapasztalatból írtam, és bár humoros, de igaz. Akárhogy is, de sokunk nosztalgiával tekint az akkori fiatal önmagunkra. A panelromantika egy önálló műfaj. A szépsége épp az elképzelhetetlen groteszkségéből fakad. Lépcsőházi suskusok, elbújás, a liftgépházba való csókolózás, szomszédnéni hallgatózása, rádió az ablakban, átköszönés a falon ( egészségére ), át,fel és le kopogások stb. stb. Ma ezt úgy definiálnák sokan, hogy Proliromantika. Lehet, hogy az volt, de ebből állt a fiatalságunk, nekünk, akik benne éltünk.

Köszönöm, hogy olvastál!

3177
mamuszka - 2013. szeptember 19. 12:07:32

Kedves Miklós
viccesre vetted a nyomorult szerelmi légyottot - a vers remek, de a téma nem romantikus /szerintem/.
Díjazom a humorodat.
Sarolta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.