Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gyöngy: Vagyok...
Vagyok...

Letérdelt elém az élet, s csak álltam,
kövülten, bámulva arcán a mosolyt.
Béklyója bénító volt: - pedig vártam,
s ereimben meglelte a fogolyt.

Azt hittem csak álmodok, már messze rég,
de megállt, majd félszegen elémbe’ lép.
Üvöltött bennem a tehetetlen.
De lelkem nem hagyta, hogy búcsút intsen.

Ezerszer porba omlok, de felállok,
akarásra űz, sorstalan az átok.
Mit számít már bármi, ha rátalálok,
létemnek majd az idő szab korlátot.
3681
gyongy - 2013. szeptember 24. 21:50:13

MIndhármótoknak szívből köszönöm a figyelmet! Bocsánat, hogy így egyben szóltam hozzátok, majd igyekszem máskor külön-külön, mert úgy szerettem volna.
Üdvözlettel: gyöngySmile

3300
kandracs roza - 2013. szeptember 24. 14:16:55

Édes Gyöngyöm...gratulálok nagyon szép versedhez. Szeretettel Lexirózsa

3392
lambrozett - 2013. szeptember 23. 23:52:17

Az utolsó versszakot szinte "irigylem" Tőled. Smile Nagyon tetszik.
Őszinte örömmel ittam szavaidat. Ma nem is győzök mást, de Téged szerettelek volna megolvasni. Ölellek. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.