B. Mihály Csilla: Adj erőt!
Adj erőt!

Erőt adj, Uram, hogy amit elkezdtem, befejezhessem!
Most, a pirkadat csendes lábainál, ne hagyj el engem.
Végigvonszoltam testem megannyi sötét éjszakán,
és itt, a parton, félig holtan, leveszem rabruhám.

Erőt kérek az úthoz, amit ma végig kell még járnom;
magam vagyok csak, nincsen ellenségem és nincs barátom.
Hangom elcsuklik, felissza Napod kitörő fénye,
hidat rajzolj - kérlek -, megbénult lelkem köldökére.
3313
paltetel - 2013. október 15. 09:56:01

Komoly, meghitt ima. Az aki így tud fohászkodni, azt meg is segítik az égiek.
Gratulálok, szeretettel, Etel

3439
titus56 - 2013. október 15. 08:39:32

5* 5* 5*

titus56

3681
gyongy - 2013. október 15. 06:43:32

Nem tudhatom mi irattatta meg e verset Veled, de gyönyörű fohász! Csak kérni tudom én is ugyan ezt, s hogy kiérdemlem-e valaha is, az majd a végórán úgyis kiderül.
Nagyon szép vers, szeretettel: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.