Bakos József: Memento - /Szeretteinkre emlékezve/
Memento
/Szeretteinkre emlékezve/

A csend jéghideg várába új könnycsepp érkezik,
s a komor felhők között az Élet is emlékezik.
Arcunkon démon suhan át, szívünk összeszorul,
testünk a fejfákra erőtlenül borul...
Fáj minden pillanat, fáj az emlékezés,
s szeretteink nélkül nehéz a létezés,
mint édes álomból kegyetlen ébredés.
3392
lambrozett - 2013. november 01. 12:37:55

Együttérzéssel olvastalak. Sad Szeretettel. Éva

2
Jozsi-foszerkeszto - 2013. november 01. 12:17:36

Kedves Viola, Katalin, Etel és Györgyi!
Köszönöm, hogy olvastátok versemet.
Sajnos az elmúlt néhány évben sok veszteség ért minket.
Minden nap bennünk él az emlékük szeretteinknek.
Ilyenkor még jobban felerősödik.
Szeretettel
Józsi

3313
paltetel - 2013. november 01. 08:12:21

Gratulálok mély érzésekkel átszőtt versedhez!

Szeretettel, Etel

277
farkas viola - 2013. november 01. 03:57:02

Kedves Józsi!

Gyönyörű-szép gondolatok. Szívesen olvastam.
Szeretettel: Viola In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.