B. Mihály Csilla: Őrszem
Őrszem

Őrt álló fekete némaság
elejtett titkok pitvarában,
színtelen-szüntelen lüktetés
kulcsra zárt álmok sóhajában.

Lomb-kezű csendeknek árnyain
port szitál lelkem végtelenje,
megbújok szemed fényzugában,
könnyeid tükrén megpihenve.

nov. 4
3135
Szers Andras - 2013. november 05. 09:51:50

Szép a vers, de szerintem jót tenne még egy versszak, amiben konklúzióvá válik a helyed a "fekete némaság" és a "szemed fényzuhataga" között...

Összességében tetszett

Üdv, András

4346
Lucifer - 2013. november 05. 09:41:09

Egy csodálatosan színes, őszinte és bensőséges vallomás. Megérdemled a pihenést!

Üdv.kisjankó

2952
bruxinelli - 2013. november 05. 07:58:17

Lehet , hogy eddig bujkáltál valahol önmagadban, de mégis magadra találtál és a felszínre is tudtad hozni önmagadat.
Milyen érdekes , hogy most a legjobb helyet választottad a bujkálásra

"Megbújok szemed fényzugában
könnyeid tükrén megpihenve "

Ezzel azt bizonyítva legjobban szívével lát az ember ,
a szem a lélek tükre.

Nagyon gyönyörű.

Szeretettel gratulálok, Zsófi

1984
Gabriella 36 - 2013. november 05. 07:46:24

Gyönyörűséges!!! Sorolhatnám a jelzőket, de inkább elolvasom még.

Szeretettel, Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.