Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

B. Mihály Csilla: Őrszem
Őrszem

Őrt álló fekete némaság
elejtett titkok pitvarában,
színtelen-szüntelen lüktetés
kulcsra zárt álmok sóhajában.

Lomb-kezű csendeknek árnyain
port szitál lelkem végtelenje,
megbújok szemed fényzugában,
könnyeid tükrén megpihenve.

nov. 4
3135
Szers Andras - 2013. november 05. 09:51:50

Szép a vers, de szerintem jót tenne még egy versszak, amiben konklúzióvá válik a helyed a "fekete némaság" és a "szemed fényzuhataga" között...

Összességében tetszett

Üdv, András

4346
Lucifer - 2013. november 05. 09:41:09

Egy csodálatosan színes, őszinte és bensőséges vallomás. Megérdemled a pihenést!

Üdv.kisjankó

2952
bruxinelli - 2013. november 05. 07:58:17

Lehet , hogy eddig bujkáltál valahol önmagadban, de mégis magadra találtál és a felszínre is tudtad hozni önmagadat.
Milyen érdekes , hogy most a legjobb helyet választottad a bujkálásra

"Megbújok szemed fényzugában
könnyeid tükrén megpihenve "

Ezzel azt bizonyítva legjobban szívével lát az ember ,
a szem a lélek tükre.

Nagyon gyönyörű.

Szeretettel gratulálok, Zsófi

1984
Gabriella 36 - 2013. november 05. 07:46:24

Gyönyörűséges!!! Sorolhatnám a jelzőket, de inkább elolvasom még.

Szeretettel, Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.