Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: A Fal
A Fal

A szóról, a hitről, a falakról olvastam egyszer.
Most továbbadom, rendbe szedve, szeretettel.
Legyen ez egy népmese, szálljon szájról szájra,
hogy igazi ünnepet hozzon a világba.
Ha majd mindenki érzi és teszi, amit a mesében hall,
akkor lesz a csoda. Leomlik a fal.
Régi történetben két beteg ember
elfekszik egy kórteremben
és két ágy. Rajta sok soványka csont
és vágy, hogy a gyógymód majd mindent megold.
Az egyik mocorog, ágya ropog alatta
már a hetvenet is elhaladta és élni akar,
még mozog, felül. Alatta szúrós matrac terül.
Ő az ablak alatt, a másik távol maradt,
a szoba végében. Nem tud mozdulni, fekszik békében,
mint egy halott. Az idő, ahogy araszolt előre,
beszélgetni kezdtek a nyárról, a napokról,
a halottakról, a családról és lassan
barátság-féle szövődött, ahogy halkan
az ablak alatt, a vékony ember ülve maradt
és mondta, mondta, amire a másik vágyott,
lefestette a kinti világot.
Amit látott, az volt a fény,
az élethez a fogyó remény erős társa,
a szó varázsa. A mozdulatlan hallgató már várta,
ahogy eljön a délután a kövér nappal
és várta áhítattal öt után a meséket.
Csukott szemmel itta be az egészet,
mit a sovány halkan neki színezett.
A vadkacsákat a tavon, a virágokat,
a ködmámorban kószáló szerelmes párokat,
az önfeledten játszó gyerekeket.
Az egyik délután –ismét, úgy öt után-
a sovány ember tarka karneválról beszélt.
Elmondta, hogy már sokat megélt,
de ilyen szárnyaló ruhákat, ennyi boldogságot,
ezernyi pompás virágot még ő sem látott.
Elmondta, hogy gyönyörűen süt a nap.
Hogy a fák levelei, mint inganak, rezegnek,
és hogy látja erdejét a csepp gyerek-kezeknek,
kik vidáman integetnek, és közben miként csillognak
az aranyló fúvós hangszerek.
Így teltek a hetek.
A mozdulatlan hallgatott, a sovány beszélt.
Aztán a csendes ember meghallotta egyszer,
hogy a nővér embereket hív be,
majd csikorgást, lihegést, távolodó beszélgetést
és szinte neki fájt, hogy a nővér szerint
-hajnaltájt- álomba halt a sovány ember.
A mozdulatlan pár napig bírta türelemmel,
majd szépen kérte,
tegyék át a mesélő helyére, az ablak alá,
a másik ágyra. Nőtt, egyre nőtt a vágya,
hogy ő is kipillantson a kinti világra,
és erejét összeszedve felemelkedett.
Arccal kifelé fordult és úgy is maradt.
Döbbenten látta a kopott tűzfalat.
A nővér elmondta, hogy vak volt a sovány ember,
lelkével álmodott hitet, fényt, szeretettel.
Ez a szó hatalma, egy csodálatos ajándék.
Valósággá vált a szándék.
Mielőtt elment a hosszú útra,
még átvezette társát a falon túlra.
4346
Lucifer - 2013. november 24. 12:54:15

A szónak mindig nagy hatalma van,különösen ha úgy használjuk,amint adva van. Történeted ennek a bizonyítéka.

Köszöntelek szeretettel:
János

4218
bujdosomiklos - 2013. november 13. 09:25:38

Látom, Te is hajnalban olvasol, mint magam is pár napja Rozsdatemetődet. (clk) Igen, ez is jó 5-let. Az íráskor pont arra gondoltam, a folyamatot folyamatossággal festem fel.
Köszönöm, elgondolkodtat(sz). Mint mindig. Grin
Barátsággal;
Miklós

3872
M Laurens - 2013. november 13. 02:04:32

Tetszik az írásod, de én mertem volna tagolni a gondolati egységek mentén. Úgy talán több hangsúlyt kaptak volna a váltások:

"Így teltek a hetek.
A mozdulatlan hallgatott, a sovány beszélt.
(...)
A mozdulatlan pár napig bírta türelemmel,
majd szépen kérte,
(...)
Arccal kifelé fordult és úgy is maradt.
Döbbenten látta a kopott tűzfalat.
(...)
A nővér elmondta, hogy vak volt a sovány ember,
lelkével álmodott hitet, fényt, szeretettel."

Persze ez csak egy kósza (dramaturgiai) ötlet, amit ráadásul nem-is a kezdettől vettem be példának...

Engem így is sikerült megvegyél magadnak Smile
( Most aztán cipekedhetsz! ) Cool

GRATULÁLOK! / Miklós /

4218
bujdosomiklos - 2013. november 12. 09:54:05

Kedves Ica!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Legyen szép napod! Smile
Barátsággal;
Miklós

3649
Oroszlan08 - 2013. november 11. 16:24:33

Örülök, hogy elolvashattam ezt a csodálatos versed, mélységek tartalmával. Megérintett rendesen!

Szeretettel gratulálok: Ica

4218
bujdosomiklos - 2013. november 11. 11:19:55

Kedves Györgyi,
örülök, hogy örömet okozhattam, és köszönöm.
Gyöngy kedves,
igen, érezlek, és a Gyöngy értékét nem mérete határozza meg. Ugye, Te is érted. Szerénységed is erényed...
Germain,
baráti szavaid és kézfogásod örömmel fogadom.
Szépeket Mindőtöknek! Smile
Barátsággal;
Miklós

3681
gyongy - 2013. november 08. 18:43:11

Miklós!
Elakadt a szavam, megborzongtam...és kell ennél több?
Talán érzed amit mondani szerettem volna?
Szeretettel : csak egy kicsinyke gyöngySmile

4218
bujdosomiklos - 2013. november 08. 10:31:56

Kedves vagy, Viola!

Köszönöm szavaidat, és hogy olvastál.

Barátsággal;
Miklós

277
farkas viola - 2013. november 08. 07:32:51

Kedves Miklós!

Gyönyörűen írtad le ezt a történetet, megható alkotás.

Szeretettel gratulálok: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.