Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bujdosó Miklós: Kérdések
Kérdések

Úgy festek itt, mint két tojás!
Magam mellett állok.
Hogy melyik a jobbik én?
Egyszer csak rátalálok,
ha tükröt tartanak elém.

A bolondok, álmodók,
tündérek, szirének,
mint egy-egy Angyal.
Kezükben vándorbot,
lábunkon bakanccsal

felfedezik, mit bárki ma vágyott,
a csodapárnás, szétszaggató,
álomittas világot, hol az éj a paplan.
Takaróm rég szétszaggattam, de
békítőn ölel az ég,

és ágakat ringat messze.
Torz tükréből bomlik a lét
s a csillagporos este.
Fényeit rezgetve
feszül a szó a kérdésekre;

csak kezdet van, nincs végső?
A vasárnapot nem követi hétfő?
Az ünnep nincs minden-napon?
Miért vágyom nappalokon, hogy
éljenek a folyók, s a fák,

köztük a tétova Tiszavirág?
Bódító, merész álom-barát,
csak egy napra, ha velünk repül.
Miénk ez az álom? Mi álmodunk egyedül?

Hogy magasba festjük fel színét a mának,
találkozunk kegyével a halálnak?
Hol az idők is várni járnak,
ott kérdezem meg Őt!
Ki ad a harcosnak békeidőt?
Ki ad gyermekünknek temetőt?

Ki marad, ki sorsát másra nem bízva
saját múltját temeti jeltelen sírba?
Ki mer még sírni egyáltalán?
A síráshoz kell-e csend,
kell-e magány?

Tudunk-e kedvest ringatni még?
Gyermekünk szeretni mikor elég?
Ha szomorúnak látszanak?
Tudjuk-e, az élet, hogy mint szalad,
ha jönnek gigász halálmadarak?

Lehet-e mindent, mi él, szeretni?
Lehet-e dogonoktól múltunk követni?
Van-e másik élet, vagy túlvilág sincs?
Ha álmodba csikland egy kósza tincs,
mi jut eszedbe?

A csillagok jéghideg lelke,
az őz, ki melegét kilehelte,
vagy a tánc? Az örök remény,
hogy tétován átkarol,

vár még ránk itt, valahol
a mélyben, varázs-hit erdejében,
hol álom dalol, s vígan honol
a csend, idézve végtelent,
majd békére sző választ idebent.

Az éjjel lenyugszik, és csönd ül a fákra,
kósza, botor álmokat most is vigyázva.
Kérdés szunnyad még tél-temetőn.
Múltam alatt izzik ősi erőm.
(Csalfa az élet, de szép szeretőm.)
4218
bujdosomiklos - 2013. december 03. 09:36:41

Kedves Gábor,

valóban nem egyszerű rímfaragás volt a cél, kitűnően látod.
Érzékeny témák, melyek válaszait komolyan keresem, mint bármelyikünk e világban.
Érik egy összeszedett gondolatsor szívem szerint, pont az elmúlásról. Érintettség okán sajnos.
Itt volt tán a főpróba, ebből sokat kell még szűrnöm a letisztulásig.
Köszönöm értékelésed, gondolataid. Legyen szép napod! Smile
Miklósbarát Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.