H. Gábor Erzsébet: Mire odaérek
Mire odaérek

Mire odaérek, ereszd teli kádam;
drága két kezeddel mosd tisztára lábam,
lelkemet is mosd meg, ne kínozza bánat -
hosszú lesz az út, míg újra megtalállak.

Hószín gyolcslepelbe burkold be a testem,
siettem az úton, többször el is estem,
gyógyíts meg magadnak mindörökre engem -
mint az Úr az árvát, úgy ölelj a csendben.
2175
hzsike - 2013. december 05. 12:04:50

Köszönöm szépen, kedves András!
Valóban a lelkemben "reszketett" sokáig ez a vers...
Örülök, kedves szavaidnak.
Szerettel:Zsike Smile

3135
Szers Andras - 2013. december 05. 10:41:40

Ó, de gyönyörű, "lélektől lélekig" érő sorok...

Szeretettel gratulálok!

Üdv, András

2175
hzsike - 2013. december 04. 19:00:06

Kedves Gyöngy, Kedves Ica!

Nektek is köszönöm szépen, minden kedves szavatokat.
Szeretettel:Zsike Smile Smile

3649
Oroszlan08 - 2013. december 04. 17:27:03

Csodálom költészetedet kedves Zsike!

Szeretettel gratulálok: Ica

3681
gyongy - 2013. december 04. 15:52:28

Kedves Zsike!
Csodálattal olvastam versedet, szeretettel: gyöngy

2175
hzsike - 2013. december 04. 13:34:28

Kedves Katalinka!
Kedves Gábor!
Kedves Rúzsa!

Mindhármótoknak köszönöm szépen a kedves szavakat.
Szeretettel fogadtalak Benneteket!
Zsike SmileSmileSmile

3342
rozsaschvalm - 2013. december 03. 22:28:56

Kedves Zsike!
Gyönyörű a versed, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.