B. Mihály Csilla: Téli percek
Téli percek

Ma nem tücsök zenél altatót,
az időbe lágyan sorvadót.
Ma mozdulatlan megfagyok,
engem az Isten elhagyott.

Nem érzem mezőknek illatát,
hófehér, nyomasztó pusztaság…
Jégcsap szívvel azt álmodom:
csepp leszek égő fátyladon.
3652
zina - 2014. január 24. 12:20:01

Dávid, nem a tücsök sorvad Grin Igazad van, legyen: az időben lágyan elhalót.
A fátyol jelkép, lehetne akár a mindenkori olvasóé is.Smile
Zenél, persze...
Köszönöm az észrevételeket!

Örülök, Zsike!Smile

Titus, nem akarlak megvenni Grin, de köszönöm a véleményt. A kérdésed biztos költői...

Smile

3439
titus56 - 2014. január 24. 09:01:47

Kedves Alfonzina!

Engem meggyőztél, sőt mi több megvettél. Belezenélted az ellentétekkel (megfagyok-égő) a pillanatba picit a lelkedet. Bár, néha én is elgondolkodom, hogy Ady tényleg Góg és Magóg fia volt?

titus56

2175
hzsike - 2014. január 24. 08:06:30

Csodaszép! Smile

1038
Szollosi David - 2014. január 24. 02:45:14

Az altató sorvad?
Ha a tücsök sorvadna, azt sajnálnám...
Kié is az az égő fátyol? Istené?
Nekem azért zenélt ez a vers...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.