Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Gyöngy: Egy tébolyult utóélete
Egy tébolyult utóélete
(fantazmagória)

Kereste, kutatta, s lett üvöltő nyugtalan.
Volt, hogy perbe fogta, s vádolta minduntalan.
Azt hitte már nincs, és talán nem is volt sosem,
Éden kertjében a kígyó is csak hűlt totem.

Átkot szórt, tébolyultan. Ezernyi miértre
- süket füllel - a választ hiába remélte.
Tudta honnan indult, haladt egyre az úton,
s nem tudta már merre, vajon hová is tartson?

Olykor sós könnypatak marta nyűtt barázdáit,
tenyérbe rejtett arccal várta végóráit.
Nem tudta szívében mitől lett a gyűlölet,
Démonai tánca maga volt az őrület.

Aztán a földre vetette magát, hangtalan.
Fájdalma egyre zúdult, mint folyó, parttalan.
Végül elfáradt és csak hangtalan könyörgött,
s Démonok helyébe Őrangyala költözött.

Letörölte arcát, vele minden szégyenét.
Nem szórt többé már átkokat, meglátta fényét.
Imára kulcsolt kezével megbocsájtást kért,
meglelte Istenét, s hozzá újra visszatért.
3681
gyongy - 2014. február 21. 20:22:03

Kedves Gabi!

Igazi lélekbúvár módon közelítetted meg ezt a tényleg fantazmagórián alapuló szöszörgésem, ami az ihletet illetően is eléggé vegyesen épült fel.
Köszönöm, hogy kedves szavaid, szeretettel: gyöngySmile

3493
vorosdemon76 - 2014. február 21. 20:10:41

Kedves Gyöngy...

Versed csodás mély gondolat,
beleéltem teljesen magamat.
Néha én is tébolyultan kóválygok,
nem tudom mit teszek hol vagyok.
Átkot nem szórok csak bambulok,
nem látom a jelent keresem a tegnapot.
Szívemben vegyes érzelem hada,
démonaim s elmém kusza viadala.
Majd mikor elmúlik a téboly fejemből,
érzem nem jön több könny már szememből.
Felállok földről hova előtte lerogytam,
s folytatom utam kissé igaz zavarodottan.
Őrangyalom vigyázza minden léptem,
pedig adok munkát neki néha rendesen.
Mint látható elmém rímekkel teli minduntalan,
lehet ez menti meg tébolytól az én csepp agyam...

Versed szeretettel olvastam s elnézést a rímekért...
Tímea(ang)Rose

3342
rozsaschvalm - 2014. február 21. 18:39:41

"Imára kulcsolt kezével megbocsájtást kért,
meglelte Istenét, s hozzá újra visszatért."
Nagyon szép végkifejlet, gratulálok!
Szeretettel: Rózsa

3300
kandracs roza - 2014. február 21. 15:45:31

Édes Gyöngyöm...versed remek...Csak emlékeztet valamire. Lexirózsa

1984
Gabriella 36 - 2014. február 21. 14:28:26

"Felébredés" ihlette versnek érzem, már ami a fizikai síkon történhet.
Nagy hatással volt rám a versed, éreztem, érteni véltem.
Gratulálok szeretettel, Gabi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.