Sztancsik Éva: Az Utazás
Az Utazás

Végtelent ölelünk egész életünkkel...
szerelmünk a Halál kocsiján utazik -
kanyargós, vad tájon hajtja a lovait
míg karjaiból már sosem ébredünk fel.

Szemünk mélyre lát a tejsűrű homályban
de csak később értjük a létnek lényegét -
idő kell ahhoz, hogy rendeződve legyék
...tekintetünk bőre, érdesen, pillátlan.

Szétárad testünkben a Mindenség hangja:
"értetek vagyok, ne féljetek, kedvellek -
és viszlek magammal, hol Egek kedveznek
Védett Világomban nem gyűlnek vérszagra."

Végtelent ölelünk egész életünkkel...
szerelmünk a Halál kocsiján utazik -
biztos kezű hajtó visz érett tudatig
gyeplőt fogó karja enyészetnek bűnjel.
3392
lambrozett - 2014. március 03. 00:53:08

Kedves Veronika!
Igen, jól olvastál a sorok mögött/között. Smile Köszönöm szépen, hogy ellátogattál hozzám. Szeretettel fogadtalak.

Viola kedves!
Szívből örülök annak, hogy így vélekedsz. Hálásan köszönöm értő figyelmedet. Smile Kellemes hetet kívánok!

Éva

277
farkas viola - 2014. március 02. 20:49:03

Kedves Éva!
Komoly gondolatokkal tele versed tetszett.
Szeretettel: Viola In Love

3392
lambrozett - 2014. március 01. 22:29:43

Drágagyöngyöm! Köszönöm szépen értő és érző olvasásodat, kedves véleményedet. Örülök, ha nem bántad meg, hogy itt voltál. Smile Szeretettel. Éva

3681
gyongy - 2014. március 01. 19:46:32

Drága Éva!

Hát igen: "Végtelent ölelünk egész életünkkel..." - ki tudatosan, ki nem, de valamennyien öleljük akarva, akaratlan. Nekem tetszett versed mondanivalója is.
Ölellek: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.