Bakos József: Magány.

Magány

Szobámban ültem teljesen kimerültem
csendben remegve életemen elmerengtem,
Kihunytak a fények elmúltak az évek,
búsan egyedül élek, és már nem remélek.

Lelkem sírva kér, csak egy mosolyért él,
pillanatnyi jó kell, mint falatnyi kenyér…
Kint rohan az élet s teletalppal téged eltapos.
Fel sem foghatod, mi lesz a holnapod!

Megráztam magam, éveim súlyával dacolva,
az ablakhoz léptem botomra támaszkodva.
Az üvegen túli sötétben a hold haldokló fényében,
kacsintott egy csillag és eltűnt a napsugár keltében.

Bakos József
2
Jozsi-foszerkeszto - 2012. augusztus 14. 17:48:36

Kedves László!

Köszönöm, valóban jobb utolsó szónak az ölében.
A készülő verses kötetben így lesz benne. Smile

Üdvözlettel
József

3439
titus56 - 2012. augusztus 14. 13:07:20

Jóóó, de talán szerencsésebb lett volna más formai megvalósítást választanod! Egy melankólikus hangolatot verseltél meg és ez a szekezet kicsit elvesz a hangulatából! Ha javasolhatok egy változtatást és Iten ment, hogy beleszóljak az írásodba, de szerintem nem változtatná meg a lényegét: én a "keltében" szót a helyedben "ölében"-re cserélném!

Cs Nagy László

443
dzsenyami - 2009. június 02. 23:05:47

Smile Nahááát ...igaza van Robinak... gyakrabban- gyakrabban..Smile
NO DE AZT IS TUDJUK MENNYI MUNKÁD VAN MIATTUNK .. KÖSZÖNÖM HOGY OLVASHATTALAK...
SZERETETTEL
Ilona

227
kondrakati - 2009. június 02. 14:57:09

A versed egy állapotról szól, legalább is úgy gondolom.
Mindenki megtapasztalja, átéli a magányt az életében.
Nagyon tetszett a versed!

453
libanyak72 - 2009. június 02. 01:24:56

kedves Józsi,,,,
örömmel olvastalak,,,,,,,
versed mély mondanivalóju, szépen megfogalmazott,,,,
gratulálok,,,,,,
üdv :R
miért ilyen ritkán???

298
keni - 2009. május 30. 17:48:16

Kedves Józsi !

Valóban olyan messze áll tőled - ismerve Téged - ez a mélyen lírai, és gyönyörű alkotás...de mégis csodás...
Megfogtad vele lelkem minden rezdülését - és, várnom kellett kicsit, hogy válaszolni tudjak rá...

Minden sorod olyan megható, és szívhez szólóan - szomorú, de - mindenki életét beteriti néha a fájó - mélabú...

Én már kiolvastam a közelmúltban megjelent közös kötetünk minden sorát.
Nagyszerűek - szerintem a prózák...

Olvasva a Vándor című írásodat, attól is szintén, csak meghatódni tudtam...
Nagyon szép szövegezésű, pontos fogalmazású, és a szomorú baleset ellenére, milyen csodás és mesés megoldást találtál a végére a szeretet
bemutatására az adni, és kérni valamit
- földöntúli csodáiból../ az optimista nézőpontról...a soha fel nem adásról és az idillről...

Versedért, és írásodért - csak mélységes Tisztelettel - illethetlek...

Én is sok hasonló szépet, és tartalmasat várok ezek-után is Tőled, azt hiszem ezekután - joggal....

Köszönöm az élménytadó - műveidet !

Tisztelettel !


Kenéz István Disappointed

498
kovesdiferencne - 2009. május 30. 12:04:24

Kedves Józsi!
Aki ilyen gyönyörű verset tud írni, az írjon is és várjuk is
nagy szeretettel.
Nem tudom elképzelni, hogy ez Rólad szól, /vagy szólt/,mert olyan kiegyensúlyozott Vagy, mindenkivel törődsz,rengeteget dolgozol,e mögött,csak kedves, megértő, segítő Család és párkapcsolat lehet.Na, jó nem is mondtad,hogy magadról írtad..ez egy gyönyörű,együttérző versed.Köszönjük szépen!
Szerető üdvözlettel:Teréz

277
farkas viola - 2009. május 30. 01:16:05

Kedves Józsi!
Ledöbbentettél verseddel! Még a gondolataim is megszűntek. Erre csak zokogni tudnék, de tudok is!
Köszönettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.