B. Mihály Csilla: Szeretőm
Szeretőm

Hordja a szél ölelésnek melegét epedőn,
régi időt kopog ajtómon az angyali vágy,
felzokog álomidőn átszaladó szeretőm,
arca ragyog tüzesen, lélek a két szeme, láng.

Nézd a varázslatot! Ős gondolat élteti még.
Hinni tanít, szerelemben szabadít fel a tánc,
mert, ha ma egybefonódunk, velem ég az a félsz,
szíveden énekem ábrándok után kalapál.

Pírba borítja az emlékezet ódon egét,
terheit égeti, máglyán hal a Nap sugarán.
Bomlik a rügy, szakadó csendbe lehull a pecsét…
Távolodunk, az igaz képzelet éj-mosolyán.
3652
zina - 2014. június 30. 20:31:41

Bizony! Bár abban nem vagyok biztos, hogy ez munka. Wink
Köszönöm szépen, Zsike, örülök, hogy itt voltál!
:*

2175
hzsike - 2014. június 30. 20:14:37

Csodaszép vers! Remek, míves pentameterek! Nagy szeretettel gratulálok, Csilla!
Meghálálják a munkát ezek a csodás időmértékek, nem igaz?
Öröm volt itt lenni.
Zsike Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.