H. Gábor Erzsébet: Július volt
Július volt

Július volt. Ránk szakadt a nyár.
Öreg kútban sárgadinnye hűlt,
ajkunk húsán mézes íze gyűlt,
ifjú szívünk lázas lángra gyúlt,
dúlt az érzés, őrült csókba fúlt.

Perzselt a nap, új gerezd fakadt.
Dús kalászban Isten kegye élt,
búzamagban jövő lisztje ért,
sorsunk polcán foszlós, friss kenyér,
s ölelt minket égi, nagy tenyér.

Szegényen, de mégis gazdagon;
nem cseréltünk volna senkivel,
beértük a minden-semmivel,
s ruhátlan, a világ tetején,
boldog árban úsztunk te meg én.

Hogy lehetett vége - nem tudom!
Sajgó szívünk áldott vére hullt,
szétszaggatta karmos vércse múlt.
Sorsunk ágán sebzett kánya ül,
s harangozva kong az árva űr.

2014.07.06.
2175
hzsike - 2014. július 12. 18:31:46

Kedves Csaba!
Kedves Icu!
Nagyon szépen köszönöm a látogatást és minden kedves szavatokat.
Szeretettel fogadtalak mindkettőtöket itt a versemnél: Zsike Smile Smile

3649
Oroszlan08 - 2014. július 12. 10:59:24

Kedves Hzsike!
Teljes mértékben egyet értek Csabával.
Szeretem a versed líraiságát.
Szeretettel gratulálok: Ica

242
RRCs - 2014. július 11. 10:20:09

Kedves Zsike!

Mindt minden versedben tobzódsz a költői képekben és a jelzőkben. Így van ez jól, hisz a költői nyelv abban különbözik a hétköznapitól, hogy szinte képekben közli a mondanivalót. Nagyon érzékletes és megkapó volt e rövid szertelen-szerelem, amely a "dúskeblű nyár" perzselő sugarai alatt szövődött. Kár, vagy mégsem, mert a következő szerelmek érlelték meg a kiváló költőt.
Teljes szívemből gratulálok az alkotásodhoz!

Csaba

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.