Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Jantyik Tanya 5. /Nagy utazás/
Jantyik Tanya 5. / Nagy utazás/

Sírva fogtam a kicsinyke táskámat
Pedig mennyire vártam a nagy kirándulásomat,
De jó most én fogok sokáig vonatozni,
Most engem fog Apu a nagy hegyek közé vinni.

Bizony ám, csak nehezen búcsúzik az anyjától a kicsi lány
Apu bőröndjét a poros útra tette,
Mellém térdelt könnyeimet letörölte
Nagy utazás ez, majd meglátod, jó lesz a hegyekbe.

A kicsi tanyát elhagyni, könny nélkül ritkán tettem
Anyu még látott minket, kis kendőjével integetett
Mikor már nem láttam a szilvafás kicsiny házat
Apuba kapaszkodva, róttam a hátralevő utat.

Sokáig döcögött vonatunk Sajóbábonyig
Szemembe a hegyek felnyúltak az égig,
Furcsa volt,hogy nem láttam messzire
Hegyek között vitt a vonat az ismeretlenbe.

Istenem milyen szép is volt ott lenni
Épülő magas házak között bámészkodni
A magas hegyre Apu a hátán cipelt fel
Ott jöttem rá, az eget a hegyről sem érem el.

De elértem Anyu vágyó szeretetét pár hét múlva,
Mikor a bőröndünkkel a poros úton haza fele bandukolva,
Megláttam hogy Anyu és a család vár minket a kapuba,
Akkor és ott az maga volt csoda,az a kis Jantyik tanya.

Kondoros 2014.július.10.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.