Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

B. Mihály Csilla: Izzás
Izzás

Vértelen izzás szürke ködén
kéklőn ezüstbe hajlik a fény,
hangtalan surran, föld-ragyogás,
két szemed tükrén égi varázs.

Hűs leheletben fürdik a táj,
borzong az emlék, mennyire fáj
elhaló lépted járda kövén,
visszatekintesz, csak te meg én

állunk a véges űr küszöbén,
végtelen álom csend-gyökerén,
tárva felejtett szív-kapudat
rozsda emészti, tépi huzat.

Kéklő magányban fénylik a szó,
izzik az emlék, annyira jó
visszaidézni lágy melegét;
hallod a szélben? – sír a sötét.
3652
zina - 2014. október 11. 14:37:01

Inkább...Smile Ez viszont egy 'kivételesen' kéklőn ezüstbe hajló, meglehetősen hideg vibrálású vers. Grin
Cuppantás Pfft

4346
Lucifer - 2014. október 11. 13:29:14

Az is inkább tüzes, vörösSmile

3652
zina - 2014. október 11. 11:54:17

Kedves Gondos, köszönöm, hogy olvastad és volt véleményedSmile
(Az izzás - elektromos izzásról van itt szó...:-)
SzeretettelSmile

4346
Lucifer - 2014. október 11. 09:35:03

Kedves Alfonzina, miért "vértelen az izzás",hogy "sír a sötét",azt megértem. A jelzőid mind a lehangoltságodat hangsúlyozzák. A vers egészében,azonban kitűnő, kiváló ritmikája,zenéje magával ragadja az olvasót.

Üdvözlettel:
Gondos

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.