Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cserháti Márta: Egy kődarabhoz (2014. november)
Egy kődarabhoz

Irigykedve néztem mindig a köveket.
Azt hittem, örök életűek.

De nézd a templombejáratot.
Vagy az almamáteri lépcsősort.

Nem kellett háromszáz év
s a kő a felére fogyott.

Most tenyeremen itt e kis kődarab.
Rózsaszín erezetű, ovális darab.

Az óceán partján magam gyűjtöttem,
kabalámmá tettem
s közben az elmúláson töprengtem.

Ő sem volt mindig ekkora.
Az idő koptatta ily parányira.

Szikla volt egykor a messzi északon.
Hol uralkodott a tengeri ostromon.

Nap sütötte, gyökér feszítette,
orkán tépte, fagy repesztette.

Majd egyszer egy darabja leszakadt,
bele az óceán vizébe.

Hullám hátára kapta, forgatta,
görgette, cipelte, lökdöste.
Míg egy nap a partra vetette.

Nap tüze újra sütötte, repesztette,
újabb hullám ismét a tengerbe vetette.

Felületét fényesre súrolta,
éles peremét simára csiszolta.

Valahányszor kezembe veszem,
a tenger hullámzik előttem.

A tenger, a végtelen,
hová vágyunk mindketten.

Most is itt van velem s vele a tengerem.
S az idő is itt van a tenyeremen.

4736
Hespera - 2014. november 06. 17:20:13

Kedves Márta!
Szívesen olvastam versedet, amely egy kődarabhoz szól, de filozofikus üzenete van: a végtelen idő és az elmúlás, átalakulás fogalmazódik meg benne.
Én is szeretem a köveket, s van pár emlék-kövem is, amelyeket, ha néha kézbe fogok, érzelmek, emlékek élednek bennem.
Jó volt itt időzni kicsit.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.