Tóth Sarolta: Az év és az élet végén
Az év és az élet végén

Eljött az év utolsó napja,
visszatekintek múltamra.
Ártatlan gyermekkoromra,
küzdelmes ifjúságomra,
családomra, utódokra,
hivatásom volt a munka.
Voltak sikerek, kudarcok,
kedves és haragos arcok,
bánatok és boldogságok,
tervek, álmok, valóságok.
Lett belőlem kiszáradt fa,
csont-ágak recsegnek rajta.
Lehullottak a levelek,
elrepültek a verebek.
Tél közelít, majd a tavasz,
rajtam rügyeket nem fakaszt.
Gyökerem a földben marad,
friss hajtásnak életet ad.
Nem várom az új esztendőt,
lengetem a búcsú-kendőt.
Ti csak mulassatok tovább,
hátha megújul a világ.
Békegalamb száll fölétek,
nem szabad, hogy lelőjétek.
4622
Simon Erzsi - 2014. december 30. 12:04:43

Kedves Sarolta!

Szeretettel olvastam versedet. Sajnos, az élet egyre nehezebb, ahogy telnek az évek.
Meg kell küzdenünk mindenért. Egy reményteli boldogabb új évet kívánok:Erzsi

3649
Oroszlan08 - 2014. december 30. 10:57:19

Kedves Sarolta!
Szépen összefoglalt életút a versed. Nem szabad feladni még.
BoldogHeart újévet kívánok szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.