B. Mihály Csilla: Sárguló levél
Sárguló levél

Sárguló levél erén a múlt lebeg,
éjt szitál a fény, a könnye is pereg,
árva ágakon ma méla Hold dalol,
lopva énekem, remegve rád hajol.

Kétkedő magány feszíti húrjait,
roppanó hitek, ha csendbe hullnak itt.
Néma fájdalom, mi leng a tájon át,
ringató sorok sziromnyi sóhaját

átölelte már fagyok jeges keze,
szív szaván kopog mesék üres nesze.
Mondd, ki oldja fel zokogva bánatod?
Lelkeink között találsz-e járatot?

Szűkölő remény sötétje, árnya int,
észrevétlenül varázsa meglegyint,
éjt szitál a fény, az álom is remeg,
sárguló levél erén a múlt pereg.
4993
Vali-mami - 2015. február 05. 23:04:34

Drága Zina !

Ez a vers eldalolja a szavakat....és nem fordítva.
Végig röpít egy" falevélen."
Álommá szelídül a fájdalom is.
GYÖNYÖRŰSÉGES !

ezért... IS... ölellek:Vali m.

5140
Korana - 2015. február 05. 22:13:16

Uh, csodaszép, nincsenek szavak, csak az érzés, mi a versed után marad. Köszönöm Smile
Gratulálok hozzá!
Üdv,
Lenny

3652
zina - 2015. február 05. 12:47:14

Köszönöm szépen, kedves Mária, örülök, hogy megálltál egy pillanatra.Smile

5072
kosztolanyimara - 2015. február 05. 07:54:25

Könnyednek tűnő soraid dallamos, igényes verselése megállít, remek!
üdv,
M.

3652
zina - 2015. február 04. 12:51:51

Köszönöm szépen, hogy olvastátok és értékeltétek.
Ez az első teljesen jambikus versem, és ez sem jöhetett volna létre Hzsike (és Sütő Barnabás - sajnos őt rég láttam) bátorítása nélkül. Smile

Köszönöm, Janus! Smile Ismét meggyőztél arról, hogy nem csak szeretsz játszani azokon a húrokon, hanem tudsz is!
A ráfordított idődet is köszönöm, felemelő érzés olvasni a versedet, a ráhangolódást.
Kimásoltam magamnakWink

4930
barnaby - 2015. február 04. 11:58:27

A jambikus lüktetés, kellemes ritmust, dallamot ad, az amúgy is remek természeti képeknek.Tetszett a vers, gratulálok szeretettel.:BSmile

4736
Hespera - 2015. február 04. 11:49:09

Kedves Zina!
Gyönyörű, lendületes, ritmusos, tartalmas Versedhez szeretettel gratulálok.
Nagyon tetszik.
Hespera

4694
Rzsike - 2015. február 04. 10:15:10

"
Szűkölő remény sötétje, árnya int,
észrevétlenül varázsa meglegyint,
éjt szitál a fény, az álom is remeg,
sárguló levél erén a múlt pereg

Szerettem olvasni.Rzsike

3441
janus - 2015. február 03. 22:00:42

Szia, tetszik ahogy írsz, ahogy a természetet beleszövöd a sorokba....
Kicsit elméláztam verseden, és ezt "dobta ki a gép" :

Falevél


Merengek, fölöttem remeg egy levél,
ahogy zöldjébe simít az őszi szél,
erezetén sárga holdsugár ragyog,
lenn a földön apró árnyéka nyafog.

Csillagszeplős arccal az ég néz le rám,
pillantásom kúszik felleg fátyolán,
végig járja, simítja a szép szegélyt,
mely fölött Hold- bindi festi meg az éjt.

Csábító asszonnyá lesz az őszi ég,
fekete haj alatt két csillagszem ég,
mint könnyű sóhaja, pára száll reám,
zakatol a szívem, megremeg a szám.

Megreccsen egy ág, az álom megriad,
magány apám, hazatért újra fiad.
Fölöttem az ágon nem remeg levél,
leszakított testét elvitte a szél.


Szóval szép verset írtál Smile

Üdv.

Janus

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.