Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Istenben bízva
Istenben bízva

Már megint havazik, de istenben bízva útra kél, újra utazik
A havas utat újra kell járni, édesanyjától immár örök búcsút venni
Elszántan ül a volánhoz, nem így tervezte, a sors mást hozott
Kormányát már remegő kézzel fogja, otthona most üresen várja

A motor zaját nem hallja, szeme könnyes az utat nehezen látja
Az ablaktörlő szünet nélkül dolgozik, az idő újra kegyetlen, havazik
A bánat is beült melléje, lehet már ő lesz e kegyetlen utak kísérője
Istenem ezt ki kell bírnia, már nem gondolkozik a gázpedált lenyomja

Országutak vándora, ki mindég nagy szívvel kelt útra, hogy szeretteit lássa
Ez az út másmilyen, ez az út nagyon kegyetlen, hosszú és szinte végtelen
Gondolatai most messze járnak, minden úton, hol kettesben végig sétáltak
Haragszik az időre, hogy nem ért haza időbe, talán valaki ezt így rendelte

De kegyetlen az élet vele, apját sok éve már, meg anyját is elvette
Homlokát összeráncolja a gázt egyre hevesebben nyomja, csak már ott volna
Ott a kietlen otthonba, hol nem érezheti, hogy anyját a holnap visszahozza újra
A saját kis kuckójába a fánikák világába, anyja meleg kis otthonába

Zajos az országút, sok ember valamerre minden nap útjára elindul
Szomorúan nézi az arcokat, a rádió jelez, lassabban emberek az út veszélyes
Az Alpok magas hegyeit hányszor megcsodálta, de most meg sem látja, az utat figyeli
Neki most épségben, időre haza kell érni, anyjától szeretetben örök búcsút venni.

Kondoros. 2015. február 1.
4694
Rzsike - 2015. február 08. 14:15:02

Kegyetlen érzés.
Köszönöm,hogy olvastál,kedves Mária.Rose
Rzsike

5072
marakosztolanyi - 2015. február 08. 09:50:32

Kegyetlen érzés, sosem múlik... tudom...
Szép a vers, a fotó is, gratulálok!
üdv,
Mária

4694
Rzsike - 2015. február 07. 20:50:17

Kedves Zina.
Köszönöm,hogy jöttél.RzsikeSmile

3652
zina - 2015. február 06. 23:03:52

És itt a folytatás..., amit az első részből már sejteni lehetett (bár nem számítottam ilyen befejezésre.) Tényleg, egy egész történetet meséltél el versben.
Szeretettel olvastalak.

4694
Rzsike - 2015. február 06. 11:10:51

Köszönöm ViolaRose
Írhattam volna róla egy -egy kis történetet.A két versem at ISTENRE BÍZZA és az ISTENBEN BÍZVA EGYMÁST KÖVETŐ NAPOK REMÉNYE,MAJD ELVESZTÉSE.
Ez az út valóban nehéz.
Köszönöm,hogy olvastad.
Szeretettel:Rzsike

277
farkas viola - 2015. február 06. 04:32:02

Kedves Rzsike!
Nagy érdeklődéssel olvastam versedet. Csatlakozom Simon Erzsike által a Müller Péter idézethez. Bizony, az utunk akkor is nehéz, ha nem autóval megyünk.
Szeretettel: Viola Rose

4694
Rzsike - 2015. február 05. 19:51:00

Köszönöm Erzsi.Unoka hugom bizakodó,reménykedö két hetét írtam le.A remény és a remény vesztettség érzését.
Fájdalmas.
Nehéz út,
Űdv.Rzsike

4622
Simon Erzsi - 2015. február 05. 19:24:26

Kedves Rzsike!
Szeretettel, együttérzéssel olvastam, gyönyörű, szomorú versedet.
Egy Müller Péter idézet jutott eszembe:
"Az úton, végig kell menni, akkor is ha az a poklon át vezet!"
Sokszor lépkedünk ilyen nehéz utakon.
Szeretettel: Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.