H. Gábor Erzsébet: Tavaszi mámor

Tavaszi mámor

Tavaszi illatot hord a szél;
szántóföld fűszeres, jó szagát,
éltető víz lett a hókabát,
szigorú börtönőr volt a tél.

Feszül a csíra - már szűk a mag,
jövője várja a föld felett,
vágyódik látni a kék eget,
s érezni azt, ahogy tűz a Nap.

Bomlik a tavasz, a rügy fakad,
orgona formázza fürtjeit,
kitörni készül a zöld zenit,
madárka torkából dal szakad.

Zsibongva kering a kerge vér,
szabadság mámorba részegül,
virágos faágon fészek ül,
hajnalok danásza benne kél.

Szerelem bújik a fák alatt,
egy asszony dalolva útra kél
- parázna nótákat fú a szél -,
szoknyája combjára rátapad.

2015.03.08.
2175
hzsike - 2015. március 10. 17:58:41

Drága Angyalkám! Kedves Anni!

Nagyon szépen köszönöm a nagyon kedves szavaitokat.
Szeretettel fogadtalak mindkettőtöket.
Zsike Smile Smile

1209
angyalka - 2015. március 10. 15:15:01

Szia Zsike!
Nagyon tavaszt idéző ..sőt mindenki szíve már nyitva a tavasz előtt.Várjuk és hidd el oly hamar itt lesz, hogy észre sem vesszük és itt a nyár.Nagyon szép ez a vers is...
öröm itt lenni.Wink
puszi:Rozálka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.