Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gyöngy: Ma oly nagyon...
Ma oly nagyon...

Ma oly sötétek lettek az árnyak, pedig
aranyló sugarát ontja magasok fénye.
Számvetésre készülnek talán már megint,
sohasem volt ígéretek megannyi lépte.

Ma oly botladón ébredt a léha reggel,
titkok mélyülő ráncait vonta sötétbe,
életlen, rozsdálló kardok, vércsöppekkel,
s az istenség megint csak legyint, tovább lépve.

Ma oly meredek, s kietlen a messzeség.
Üvöltő szelek egyre tompábban hallanak.
S úgy fáj állni omladó partok peremén,
hol a szél rég sírva zenél az ormok alatt.

Ma oly nagyon halni kéne, úgy hangtalan,
temetni halott, vérző pillanat fájdalmát,
vagy átlépni a görnyedő, visszhangtalan
hegyormokat, hol a semmi tárt karokkal vár.
3681
gyongy - 2015. április 23. 15:14:45

Kedves Rzsike, Ica, Icu és barnaby!
Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok nálam és még tetszett is ez a szösszenet.
Szeretettel gondolok rátok: gyöngy Smile

4930
barnaby - 2015. április 12. 08:13:49

Gratulalok versedhez, orom volt olvasni. A tobbiek annyi szepet elmondtak mar, nem ismetelnem szavaikat...Udvozollek:bSmileRose

524
BogIcu - 2015. április 10. 17:28:01

Drága Gyöngy!

Csodálatos verset írtál, elvarázsolt a megfogalmazásSmile
Nagy szeretettel gratulálok: Icu

3649
Oroszlan08 - 2015. április 10. 13:55:36

Kedves Gyöngy!
Versed szépsége, mélysége elkápráztatott.Heart
Szeretettel gratulálok: Ica

4694
Rzsike - 2015. április 10. 07:22:29

Ma oly meredek, s kietlen a messzeség.
Üvöltő szelek egyre tompábban hallanak.
S úgy fáj állni omladó partok peremén,
hol a szél rég sírva zenél az ormok alatt.

Tetszettek soraidSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.