Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kondra Katalin: Borzongás.

Borzongás

Futkos a hátamon a hideg
Le-fel, bebújik a bőröm alá,
Csiklandozva bizsereg.
Feszül a húr, jaj megszakadok!
Nevetnem kéne, de nem merek.

Nem való ilyen helyzetben
Ez a – boldogság fúrja oldalam,
Mikor mások oly tökéletesen
Zokogva, tűrik látványomat.

Ki mondta, velem szenvedni kell?
Mind jöttek szánni sorsomat,
S az igazat látni más volt, igen.
Borzongató, túlvilági, lehetetlen!

Őket nézve, futkos hátamon a hideg.
Le-fel, bebújik a bőröm alá.
Mielőtt indulnának, kitudja hová,
Fölöttem egymásnak búcsút intenek.
Nevetnem kéne, de nincs kinek.

Kondra Katalin
230
Torma Zsuzsanna - 2008. június 25. 08:51:28

Az a baj, kedves Kati, hogy az olvasó nem tudja, hogy mit miért írunk, mert nem ismeri múltúnkat, jelenünket. S nem is tudja kellőképpen átérezni, amit mi érzünk. Ha előre ismernénk egy alkotó életrajzát, akkor sokkal jobban megértenénk, hogy mit miért úgy írt,ahogy írt. Ez a hiányérzet oda fajul, hogy sokszor ledegradálják az alkotást. Pedig aztán sokan jobban tennék, ha előbb a házuk táján sepernének!
Bizony, azok az emberek, akik lenéznek minket valamiért, sokkal sajnálatra méltóbbak, csak nem tudják!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmileSmileSmile

227
kondrakati - 2008. június 22. 17:42:36

Kedves peth! Köszi a hozzászólásodat. Nem jó, ha egy verset magyarázni kell. Ez most próbáltam az olvasó fantáziájára bízni. Olyan érzésről szól a vers, amikor írtózat fog el bizonyos emberek között, attól, ahogy néznek, sajnálnak, véleményt mondanak. Mást szánni sokkal érdekesebb, mint örülni annak, ha boldog. Sokszor történt velem ilyen és erről írtam. Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.