M. Laurens: A FEKETE BÁRÁNY (2015. október)
A FEKETE BÁRÁNY
homo sacra res homini


Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú.

A többség a kolomphangtól bódultan,
Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!
Némely szerelem után epekedve,
Bundája nélkül látja már a birkanőt.

Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,
Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,
És tompa agyával bárgyún bólogat.

A fekete bárány távol maradva,
Némán áll, hazájától is elszakadva:
Nem béget, nem kerget többé álmokat.

Pest-Buda, 2015. szeptember 18.
3872
M Laurens - 2015. október 31. 11:59:27

Drága Rózsa (vadvirág)!
Jut is marad is a véleménynyilvánítás szabadságából, neked is Cool
Köszönet az olvasásért és a jó szóért! Rose
/ Miklós /

3872
M Laurens - 2015. október 31. 11:56:57

Köszönet az olvasásért és a részletes elemzésért, kedves Botond!
öröm és megtiszteltetés ez számomra! Köszönöm!
/ Miklós /

3933
vadvirag47 - 2015. október 30. 05:21:04

Ez az mbotiw elveszi előlem a széles körű véleményzés gyönyörét. Annyi, én is sokat tanultam versedből. Elgondolkodtatott, és megnevettetett, ami együtt nem kevés!
(Talán a cím rám illik inkább, mint zsermenre - de a te tolladból ez is megtiszteltetés.)
Jól sikerült a kettősséggel jellemezned honi helyzetünket. A szonett-forma is tetszetős.
Brilliáns alkotás! F.egri Rózsa Wink

5111
mbotiw - 2015. október 22. 21:03:21

Kedves Miklós!

Jól érzem, hogy kitűnő szonettet írtál? Smile
A sorok egészen lenyűgözőek, a címmel pedig ma is tanultam valamit. Grin
A fekete bárány képe nagyon aktuális, a vértanúhoz való hasonlat pedig a holnapi napot vetíti elölre számomra. Smile Szeretem, amikor egy versben a klasszikus irodalmi világ keveredik a mai felfogással. Remek! Grin
"Birkanyáj téblábol a rét füvében,
Juhásza bajszán konyul már a mélabú,
Ott ballag egymagában kint a szélen
A fekete bárány, mint élő vértanú."-a megvastagított kifejezés rendkívül egyedi, egyben zseniális is, hogy a rímekről ne is beszéljek. Grin

"A többség a kolomphangtól bódultan,
Bambán bégetve, birkaként vigyorog.
Sőt!
Némely szerelem után epekedve,
Bundája nélkül látja már a birkanőt.
"- itt már a versszak tökéletes, megjelenik egy csipetnyi társadalomkritika, ami mégjobban lenyűgöz. Az utolsó sorhoz már nincs is mit hozzátenni, kellemesen oldja a feszültséget a sorok között. Jót nevettem rajta! Grin

"Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,
Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,
És tompa agyával bárgyún bólogat."- na itt aztán könnyeztem a nevetéstől. Grin Az, hogy először felvezeted a birkákat, majd a náluk is birkább juhászokat is megjeleníted, minden pénzt megér. Grin Komolyan, köszönöm ezt az élményt! Smile

"A fekete bárány távol maradva,
Némán áll, hazájától is elszakadva:
Nem béget, nem kerget többé álmokat."-és megjelenik egy kiábrándító kép. Nem a versből, az emberekből ábrándít ki. Smile Amikor a fekete bárány, akinek az alapvető feladata nem az elkülönülés lenne, úgy jelenik meg, mint a legokosabb... :'D Társadalomra húzva nagyon igaz! Wink

Kérlek, nézd el nekem, hogy ilyen szétszórtan elemeztem, hosszú napom volt, és sok munkám akad manapság. Smile

Fogadd gratulációm: Mészáros Botond Grin

3872
M Laurens - 2015. október 17. 20:58:07

Zsermen! Figyelemreméltó eszmefuttatás! Pfft

3872
M Laurens - 2015. október 16. 21:01:10

Köszönöm szépen a jó szót, kedves Judit!
/ Miklós /

5337
jucika2 - 2015. október 06. 23:29:10

"Juhásza bajszán konyul már a mélabú, - micsoda megfogalmazás!!
Micsoda rímek és sorok. Mintha Arany-t olvasnám. Órákig tudtam volna olvasgatni magam elé képzelve a nyájat és a fekete bárányt. Nagyon tetszett. Nálam Te győztél!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.