Nagy János 2: Évszakok
Évszakok

Forog az idő kereke egyre gyorsabban,
- gyermek voltál nem rég, kacagtál az égre
rácsodálkozva a tűnő messzeségre,
kialvó gyertyaláng, minek fénye lobban,
úgy múlt el tőled a gondtalan gyermekkor
ezer apró öröm, viháncoló játék,
szerelmek és csókok, mézédes ajándék
győzöd majd erővel,- azt hitted még ekkor,
de ma már jól tudod: elrohan az élet,
minden esztendővel, megújult tavasszal
szomorúság után nevetve vigasztal
eléd varázsolva megannyi szépséget:
- dermesztő tél után a tavasz melegét,
az évszakok csendes, múló változásán
elröppent életünk fájó vallomását
- emlékét a nyárnak, az ősznek kék egét.
3933
vadvirag47 - 2015. december 27. 16:59:30

Az évszakokat csak úgy beleszőtted az emlékezéseid széles skálájába.
A vers inkább a múló időt idézi (én inkább ilyen címet adtam volna neki) de egyébként megkapó, remek kis vers. Belopta magát szívembe. Vadvirág

5286
a_andrea - 2015. december 23. 22:17:13

Elröppen az élet... az ősz hozzám is megérkezett, s hordom emlékét a nyárnak.
Tetszett a vers!

3757
jegmadar - 2015. december 23. 07:53:22

Az évszakokról nekem a változás jut az eszembe. A változás, ami előre visz. Soraid jó érzéseket keltenek bennem. Köszönöm

5276
Jean19570102 - 2015. december 22. 17:49:50

Jövő évben megjelenő "Változnak az évszakok" című novellás kötetem ezzel a verssel indul.
Az évszakok váltakozása a születéstől a halálunkig elkísér bennünket, a párhuzam szinte magától adódik. Minden alkotó társamnak áldott karácsonyt, békés, boldog új esztendőt kívánok!

3135
Szers Andras - 2015. december 22. 11:22:54

... hát igen, az élet ilyen

Gratulálok

Üdv András

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.