M. Laurens: MAGYAR NYUGDÍJAS
MAGYAR NYUGDÍJAS
[Petőfi Sándor lába-nyomában]


Mosolyom rég lelohasztva
Fogsorom csak, rágó tartja,
Rágó tartja bíz, két marok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Doktorhoz járás az élet.
Ha nincs pénzem, csak remélek.
Gyógyszerárak nekem nagyok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Látom már az alagutat,
S fizetem a végső utat.
Hülyének néznek, s szívhatok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

A fészkes fenének éljek?
Köröttem lelki szegények
És mégis írok, olvasok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Túrót se ér tudományom,
Gyógyszereim felzabálom,
Húst csak álmomban rághatok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Nem törődöm a gatyámmal,
Lyukas zsebbel, más hasával,
Mert kibírom míg meghalok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Emlékemben, kis hazámban,
Pick szalámit is zabáltam...
De zsebre-vágtak a nagyok:
Én magyar nyugdíjas vagyok!

Pest-Buda, 2015-2016
5396
Kitti - 2019. november 14. 08:59:03

Muszáj volt újraolvasnom....

5396
Kitti - 2016. március 05. 11:39:39

Válaszod utolsó mondatával (is) maximálisan egyetértek. Osztom. In Love

3872
M Laurens - 2016. március 05. 11:33:20

Köszönöm Kitti! Rose
A hozzászólásodhoz egy apró adalék. Egy oldalon valaki azt írta, hogy nagyon jó humoros vers. Egy másik helyütt, pedig ezt:"nagyon szép".
Nos én se nem szépnek, se nem humorosnak szántam a verset, hanem, a helyzet gyalázatosságára akartam kegyetlen maró gúnnyal felhívni a figyelmet. Mert egy "költőnek" (hitem szerin) felelőssége van az igaz szóra.
/ Miklós /

3872
M Laurens - 2016. március 05. 11:27:53

Köszönet az olvasásért, kedves Andrea! Rose
/ Miklós /

5396
Kitti - 2016. március 04. 15:34:50

Na, még a kukázás ippeg kimaradt... remek a vers. Kínzóan reális kép a munkában megfáradt és a magyar mentalitásba belebetegedő nyugdíjasainkról. Nyugati országokban megbecsülés és tisztelet jár azért, amit "letettek az asztalra", tapasztalataikért, tudásukért hálásak. Egész életük munkája gyümölcsöt teremhet a békés, anyagilag megalapozott pihenő évekre. Óriási a kontraszt, a versed meg is jeleníti. Pl. Hogy röhögnének itt az egyetemeken, ha megjelennének a tudásszomjas nyugdíjasok, vagy a kormány, ha éppen kiállnának a saját érdekeikért. De úgy meg vannak nyomorítva, hogy még ehhez sincsen már erejük.
Grat a versedhez! Nagyon tetszett.
Kit

5286
a_andrea - 2016. február 10. 19:01:04

mellbevágóan realista vers...

3872
M Laurens - 2016. február 09. 21:30:05

Örülök, hogy tetszett a versem, drága Vadvirág! Rose

3872
M Laurens - 2016. február 09. 21:27:08

Köszönöm szépen , hogy olvastál. kedves Zina!Rose

3933
vadvirag47 - 2016. február 09. 17:12:41

Hú! Miklós, igazán élethűen jelenítetted meg a magyar "kisnyugdíjas" mai helyzetét...sajnos, már mint az élethűség...és még finoman visszafogott is voltál.
Van, akit ez hidegen hagy? Hát igen, nem is kevés ember megy el nap mint nap a tények mellett, és még a szeme sem rebben. Ez, talán az egészben a legszomorúbb.
Keserű szájízzel olvastam nagyszerű realista versedet. Vadvirág

3652
zina - 2016. február 09. 15:45:21

Gratulálok a vershez! Olvass és írj továbbra is, kedves Miklós! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.