B. Mihály Csilla: Mégis elhiszem
Mégis elhiszem

Csendem ringat el, fáradt nappalok
árnyát járva is tőletek lopok
csöppnyi kis mosolyt, álmot, emberek!
Szívre röppenő tűnő perceket,

és ti mégis úgy nyargaltok tova,
mintha nem másban volna otthona
arcotoknak; vagy szűkmarkú a vágy,
s adni képtelen tiszta önmagát?

Mégis elhiszem, egyszer rám nyitod
ajtómat, talán, sárga nárciszok
illatát hozod, átnyújtod nekem,
hogy szemed, szemem egymásból egyen.

Felragyog a Nap, lelkek hajnala,
nem lesz több titok, mit bevallana
szád, mert lesz időd másokra, s magad
szétosztva leszel teljesen szabad.
4005
zelgitta - 2016. február 16. 18:31:18

Kedves Csilla, szép, igényes köntösbe öltöztetted szerény óhajod: figyeljünk egymásra, hisz a lélek oly törékeny, és apró odafigyeléssel, igen, JÓSÁGGAL megajándékozva egymást, sokkal szebb, jobb lenne a világ. A tied, övé, enyém....
Elismeréssel voltam,
Brigitta

3649
Oroszlan08 - 2016. február 16. 11:40:46

Kedves Zina!
FigyelemfelkeltőSmile versedhez szeretettel gratulálok:
" magad szétosztva leszel teljesen szabad!"
Üdv. Ica

4346
Lucifer - 2016. február 16. 10:20:31

...s attól leszel boldog: kívánok neked belőle minél többet!
Üdv. JánosSmile

3757
jegmadar - 2016. február 16. 08:04:05

Kedves Zina!

...lesz időd másokra, s magad
szétosztva leszel teljesen szabad." Soraid szívemből szólnak. Köszönöm az élményt.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.