Nagy János 2: Számvetés
Számvetés

Korhadt gerendái lassan rogyadoznak
Elfüstölgött, gyorsan múló életednek,
Köszönsz a tovatűnt hallgatag éveknek,
Ha majd emlékeid velük találkoznak.

Ha visszanézel, úgy közel hatvan évet,
Mit megadott neked az égi hatalom,
Átlépve az idő emelte falakon:
- Kérdem, vállalnád-e újra az egészet?

Megnyugodnál végre sorsoddal békében,
Hogy e földi lét csak ennyi volt számodra?
Vagy nagy merészen, lehetetlent álmodva,
Járnál az örökkévalóság fényében?

Verset írva neked és mindenki másnak,
Hogy a történetünk sosem érjen véget;
Lázasan alkotni megannyi szépséget,
Fityiszt mutatva a fájó elmúlásnak.
5276
Jean19570102 - 2016. március 04. 20:12:40

Kedves Andrea. Zina és Miklós!

Köszönöm az elismerő sorokat. Szívesen járnék az "örökkévalóság fényében" - de hát ki az, aki nem. Úgy látszik ez öregedés velejárója. (De remélem még nem az elmúlásé!)

Kívánok nektek tartalmas alkotó munkát! (és mindenki másnak ezen az oldalon)
üdv: János

3872
M Laurens - 2016. február 29. 19:54:31

"Megnyugodnál végre sorsoddal békében,
Hogy e földi lét csak ennyi volt számodra?
Vagy nagy merészen, lehetetlent álmodva,
Járnál az örökkévalóság fényében?"
---
Bizonyosan tudatos szerkezeti felépítés volt az ölelkező rímképlet a vers témájához igazodva.
Őszinte elismerésem!
/ Miklós /

3652
zina - 2016. február 24. 14:24:39

Kívül-belül remek; "lázasan alkotni megannyi szépséget" - ez itt a lényeg sztem. Smile Gratulálok szeretettel!

5286
a_andrea - 2016. február 23. 22:17:09

Nagyon megérintett! Az élet nagy kérdését feszegeti... a válasz mindig az adott pillanatnak megfelelő: van amikor titánként, van amikor esendő emberként szemléljük a létet.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.