H. Gábor Erzsébet: Mi a varázsod?

Mi a varázsod?

Mi a varázsod szent betű?
Gyönyörű végű, s kezdetű
szavakká fonva, líra vagy,
s akár a hal a víz alatt,
lubickolsz. Ízes, dús nedű,
érzékiség vagy, fény, derű!

Hófehér lapra rótt szöveg,
bársonyos, selymes, dús szövet,
takaró, kályha, könyv, tudás,
magyaros csárda, vén dudás,
magokat rejtő, jó talaj,
kenyér, az éhnek nagy karaj.

S lehetsz te, pokróc, durva, vad,
miből a rossz, a rút fakad;
akár az éles pengeél,
apránként, lopva, szétmetél,
mély sebet ejtve hagy heget -
megaláz, élve eltemet.

Fegyver a szó! Hát úgy vigyázz,
nehogy a célra ráhibázz,
mert, hogyha rosszul sül el az,
összeken, mint a rossz melasz,
s hiába törlöd, rád ragad,
bélyege mindig megmarad.

Becsüld meg, áldd, a sok betűt,
alkossál szívből, nagyszerűt -
mindenki szépre éhezik!
S hogyha a lelked megtelik,
kertjében színes szómagok
vajúdnak míves szózatot.
3652
zina - 2016. február 23. 15:55:58

Egy mestermű a sokból! Smile

3933
vadvirag47 - 2016. február 23. 09:35:37

Remek vers, jó a téma, dallamos, nagyon tetszik. Vadvirág

4977
MMarcsi - 2016. február 23. 08:35:35

Ejj de jó volt ezt a szépséget olvasni így reggel tájtSmile
Kedves Hzsike varázslatosan,dallamosan írtad le az írás varázsát.Rose
Gratulálok.Üdvözlettel:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.