B. Mihály Csilla: Suttogó
Suttogó

Néha úgy elfog a pánik,
hangja, tanácsa hiányzik,
csonka darabjai folynak
síri sötéten a Holdnak.

Futni szeretne a lélek,
megszabadulni ma végleg
forma csalóka ködétől,
s nézni, amint fala szétdől.

Ám, ha szemét felidézem,
fénye kigyullad enyémben
cseppnyi időbe bezárva,
édeni csend a hazája,

s mintha e testbe lopózna
lénye, tanítva a jóra
súgja, hogy életem éljem
földi valómban egészen.
4930
barnaby - 2016. február 26. 17:22:24

Remek ritmus s, nem kevésbé Szép képekkel, gondolatokkal...gratulálok :bSmile

2951
Firm76 - 2016. február 26. 16:08:49

Kedves Zina!

Gyönyörű vers, örömmel olvastam, s még fogom is jó párszor.

üdv: LacaSmileRose

5383
inyezsevokIldi - 2016. február 26. 10:48:39

Csodaszép! Szeretettel gratulálok!
IldikóSmileRose

4478
Dyona - 2016. február 26. 10:28:38

Kedves Csilla!

Szerettem olvasni e szép verset, pláne ilyen szép daktilusokban.
Erzsike

3377
LIne - 2016. február 26. 08:40:54

Gyönyörű metaforákba csomagolt verseidet nagyon kedvelem.

Szeretettel; Eta

4622
Simon Erzsi - 2016. február 26. 07:53:32

Kedves Zina!
Szeretettel olvastam gyönyörű versedet, és a fájdalmakat én is átélem.
További szép alkotásokat kívánok:Erzsi

4944
Roberto - 2016. február 26. 06:17:10

Mintha nekem suttogták volna! Wink Tetszett. Üdv: Robi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.