B. Mihály Csilla: Egy farizeus virágvasárnapja
Egy farizeus virágvasárnapja

Ma romba dőlni látom minden álmomat,
kitárt karokkal égre nézek: nem sirat;
talán levette rólam rég a szép szemét,
mert tudja éltem összes apró részletét.

Lehet, hogy egymagam hagyott, az út fele
lejárva, kéne máris egy cipőcsere,
lelombozódva állok, hitem pár garas,
csak most ne hagyja számat el jaj és panasz!

Ó, add, ne lássam borzadalmak mélyeit,
s ha látni hagytad, mondd el, hogy mi végre, s mit
tegyen, ki jóra nálad holtig esküdött,
s úgy érzi arcon csapja mégis vad dühöd.

Darabra törve lassan negyven évnyi nyár,
üres szobáim poklán kígyók, és sivár
romok között is élsz, hallottam, azt hiszed,
hogy harmadnapra templomod felépíted.

Te, bűnös város, képmutatva jársz elől,
én elfutok, mert törvényünk ma összedől.
A dézsmahányad és piac elébbvaló?
Fehérre mázolt sír minden írástudó.

Fejemre hamut szórok, ruhám szaggatom,
még reszketek, de ének zeng az ajkamon;
ne kelljen többé igaz vérnek folynia.
Hozsánna néked, Isten egyszülött Fia!
4930
barnaby - 2016. március 04. 08:05:03

szép , jambikus lüktetésű vers, ének...tetszéssel olvastalak:BSmile

3757
jegmadar - 2016. március 04. 07:35:49

Kedves Zina!

Versednek lelke van. Örömmel olvastam.

3342
rozsaschvalm - 2016. március 03. 22:40:20

Kedves Zina!
Gyönyörű versedet szeretettel olvastam, gratulálok! RózsaSmile

5396
Kitti - 2016. március 03. 21:44:02

A farizeus nem fog hozsannázni, de ez a vers gyönyörű!!!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.