Bakos József: Szívroppanás
Szívroppanás

Íriszek kékjébe rejtelek
cseperedő álomgyermekek,
lekésett sorsvonatok,
kattogó emlékei közé.
Számvetés minden pillanat,
s míg zökken a gondolat
a fényutca kövén,
ott áll előtted meztelen énem…
Csökken a távolság,
szemed újra megrebben
és szívem mint…
amorf, vörös paca,
szétfröccsen a kopott,
fáradt aszfalton
testes nyomot hagyva,
mint egy jó aszú.
4930
barnaby - 2016. március 09. 07:02:18

Remek vers, nagyon kifejező is egyben...ismerem ezt az érzést. ..Szép napokat, gratulálok versedhez. Udv.:bSmile

4944
Roberto - 2016. március 09. 05:57:59

Szép képek! Tömör és testes, akár a jó aszú. Tetszett. Üdv: Robi

4694
Rzsike - 2016. március 08. 20:24:12

Józsi mindég csodálattal olvasom az igazi nagyokat.Rzsike

3652
zina - 2016. március 08. 11:59:44

Ezt a verset már olvastam régebb, ha nem tévedek, "testes nyomot" hagyott bennem akkor is ez a fröccsenés, roppanás! Smile Zsúfolt vers, tele nehéz képekkel, mintha egy 'pillanatba töltött számvetés' volna. Smile

4622
Simon Erzsi - 2016. március 08. 10:42:08

Kedves Főszerkesztő-Józsi!
Elnémult a szó szívemben...
Bár sejtem miről szól,de nem merem kimondani mit érzek, versedet olvasva.
Szép napokat kívánok:Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.