B. Mihály Csilla: Sóhajok éje
Sóhajok éje

Sóhajokkal merted teli az éjszakát,
karjaidba vetted, és úgy is adtad át,
mint egy nehéz ékszert, és úgy, mintha ennél
nem volna nagyobb kincs, amit rejtegetnél.

Megláttam szemedben akkor azt a foglyot,
aki önmagától rettegve beomlott
tornyában árnyékként állt, mint cella őre,
kényelmetlen ingben, verítékben főve.

Tíz éve lassan már, hogy én vigyázok rád,
feltörlöm naponta a lázálmok porát,
s míg hordom ékszered, sóhajod fénye bent
könnyű ruhát felölt, s az éjen átdereng.
3652
zina - 2016. április 01. 13:58:18

Örülök, hogy itt voltatok kedves Ica és Judit -> téged szeretettel üdvözöllek az oldalon és az irományaim között. Smile)

5457
juditszabogyongy - 2016. március 31. 19:38:59

Kedves Zina!
Nagyon szép vers!Smile
Gratulálok-JuditRose

3649
Oroszlan08 - 2016. március 31. 11:21:27

Remekbe szabott szép költeményedet csodálva olvastam!Smile
Szeretettel Rosegratulálok: Ica

3652
zina - 2016. március 30. 23:21:22

Köszönöm szépen a figyelmeteket! Azért nem olyan vészes az a sóhaj, Jégmadár! Smile

3757
jegmadar - 2016. március 30. 15:08:05

Zina ezt nagyon szépen írod, de....hallom a sóhajod.

4977
MMarcsi - 2016. március 30. 12:47:21

Sóhajokkal olvastam nagyon jó versedet Zina!
"s míg hordom ékszered,sóhajod fénye bent
könnyű ruhát felölt,s az éjen átdereng."
Remek-gratulám:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.