M. Laurens: RÉMISZTGETŐ
RÉMISZTGETŐ

Ki tűzvésze a sok fának,
Ki halála a madárnak,
Ki rátapos a lelkedre,
Ki sav mind a két szemedre,
Ki sötétlő felhő délben,
Ki vonyít a szép estében,
S Kivel idegeid téped:
Az a költő legyen rémed!

Pest-Buda 2015. november 7.
3872
M Laurens - 2016. május 23. 20:25:42

Örvendek drága Gitta, és megtisztelő, hogy rendszeres olvasóm vagy. Rose
/ Miklós /

4005
zelgitta - 2016. május 20. 17:41:59

Kedves Miklós,
Megnyugtattál, bár önismeretem elég stabil lábakon áll...
Egyebkent egyetértek.
Szeretettel és odafigyeléssel olvasom mindig magvas gondolataid.
Üdvözlettel,
B.

3872
M Laurens - 2016. május 14. 22:35:33

Drága Kitti és Zina!
No ez megérne egy kisregényt. Ez nem egyvalaki, hanem egy adott típus aki úgy hiszi, hogy költő, pedig ááá dehogy...
Bizonyos, hogy ti is találkoztatok vele/velük. De, hogy ne bízzam el magamat, nem is oly rég valaki épp rám akasztotta ezt a kabátot.
Summa summarum mindenkinek megvan a maga réme és ugyanakkor bárki rémes lehet másnak a szemében. Cool

3652
zina - 2016. május 13. 21:39:38

Aki ezen felsorolásod bármelyik pontjának megfelel, az már nem költő, kedves Miklós! Smile Kivéve tán az utolsót.Wink Valakire nagyon mérges lehettél, úgy érzem.Grin

5396
Kitti - 2016. május 13. 15:25:45

No, nekem nincs ilyen rémem! De ugyan, mondd már kedves Laurens, kinek írtad te ezt a versikét?
Üdv.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.