B. Mihály Csilla: Éjszonáta
Éjszonáta

Tó fölött bolyongva már az éjpilács matat,
szél süvít, dalába forrva néma bérceken
megremeg seregnyi zsenge tűlevélpamat,
táncra perdül összefonva ég s a mély velem.

Itt ülök, ma gyantasebbe zárt a hegytető,
zord neszek sötétje, érzem újra rám talált,
látom elsuhanni, mintha játszva rettenő
csendbe futna, kéz a kézben: éltet és halált.

Szél süvölt kerengve lázas éjszonátaként,
félbemetszve ring a sárgaméz aranydukát,
dús ködöt repesztve gyújt a félsz nyomába fényt,
vízfodor loccsantja hozzá lassú ritmusát.
2952
bruxinelli - 2016. május 27. 12:26:02

Köszönöm az éj titkát, kedves Zina !
Szeretettel grat, Zsófia

4622
Simon Erzsi - 2016. május 27. 07:23:06

Kedves Zina!
Gyönyörű versedet olvasva, film pereg előttem:
Csodálatos halk zene, és egy fiatal szerelmespár táncol az éjben!
hallani vélem megzenésített szonátádat. Szeretettel gratulálok:Erzsi

5396
Kitti - 2016. május 26. 21:35:37

Zina, ez valami pazar! Gyönyörű a vers. A szerkezete lenyűgöz. 13 szótagszám, de nem is akármilyen! Ha három szótagot mindenhol törölnék, ötös trocheus lenne az utolsó soron kívül az egész. Talán ettől is olyan szép gördülékeny, fülbemászó a vers ritmusa. Szóképei, hasonlatai különlegesek. A megszemélyesítések is ritkaságok. Csodaszép remekmű! Gyönyörű!
Gratulálok!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.