Kitti: Lejöttél
Lejöttél

Hajdan, mikor még nem éltél,
S azt sem tudtad, mi az a reménység,
fátyolsugárban mosolyogtál.
Nem tudtad mit, de valamit akartál.
Más lelket hozzád az Úr nem enged,
mert Ő van. A hatalmas.
Egyedül vagy, csak te, magadnak
semmid nincs, de közben mindened van.
Lelked nyugodt, időtlen időkig köreid futod…
Egyszer az Úr kérdez: Lemész? Biztos most, és oda?
Nem lesz tévedés? Gyilkos sors, mostoha, élettelen élet?
Szólj! Én szeretlek téged!
Te válaszolsz: Igen. Hozzá, aki tőled távol ugyan,
de hozzá, mikor szíve tárul, Uram.
S megszületni kapsz időt, hogy tudd ki vagy.
De nem tudod még, s lehet, hogy soha.
Mert mit fent mesélt, az élet mostoha,
Ádámmal jönnek, és Éva bűnével jelölnek téged.
A sok ostoba.
S csak állsz, tehetetlen, mert jó vagy.
Azt ígérted, jó leszel, bekódolva érkezel, s nem felejted.
De nem lehetsz jó, csak olyan, mint a tömeg.
Mint hulló pihék, rakódik a szövet, pokróc, beton köréd.
Már nem látsz, szemed öreg, de kezed reszketőn imára teszed.
Az nem lehet, hogy mindig! Hogy itt is, egyedül legyél!
S öledbe hull remegő kezed.
Uram, tudd, hogy szeretlek!
Hívj vissza kérlek, csak veled legyek!
5111
mbotiw - 2016. július 17. 13:19:26

Kedves Kitti!

Hűha! Grin Nem semmi vers, az biztos. Végig olyan érzésem volt, mintha egy 25-30 éves tapasztalattal rendelkező költőzseni sorait olvastam volna. Engem nagyon megfogott. Grin

Az egész vers egy ars poetica-hoz hasonló, vallásos beismerés (tetszik, hogy vegyíted az énképet a vallással, kicsit exotikus megoldás, ha azt vesszük, hogy a középkorban a két szemléletre úgy tekintettek, mint egymás tökéletes ellentétjére). Ez fogott meg először. Közben beugrott, hogy melyik versre emlékeztet: Reményik Sándor: Kegyelem című verse hasonló érzést keltett bennem, bár a két lírai én egészen eltérő szemszögből tárgyalja a gondolatait (már az e. sz. 2. személy <-> e. sz. 2. személy is megegyezik, a tied mégis közvetlenebb, de például Reményik Sándor versének a hangulata sötétebb, ez vidám, az egy világi eseményhez köthető érzést mutat be, ez a "körön kívülről" tágyal, stb...), a stílusban mégis találok valamilyen átfedést. Meg Az ember tragédiájára is hasonlít. Szóval szuper vagy. Grin

Most pedig, ha megengeded, kiemelnék néhány nekem tetsző képet:
3 soronként fogom tárgyalni, hogy Neked se kelljen regényt olvasni. Smile

"Hajdan, mikor még nem éltél,
S azt sem tudtad, mi az a reménység,
fátyolsugárban mosolyogtál."
- remek bevezetés (külön taps a szóhasználatért), de a harmadik sor mindent visz. Már ebből tudtam, hogy ez a vers meg fog maradni. Smile

"Nem tudtad mit, de valamit akartál.
Más lelket hozzád az Úr nem enged,
mert Ő van. A hatalmas."
- folytatod a figyelemfelkeltést, és el is hiszem, hogy én vagyok az, akiről a vers szól (olvasó bevonása: 5* Smile ), sőt, már izgulok a folytatás miatt. Smile

"Egyedül vagy, csak te, magadnak
semmid nincs, de közben mindened van.

Lelked nyugodt, időtlen időkig köreid futod&#8230;"
- közben szuper ellentétek, meg is jelenik az a bizonyos kör, a szemem pedig még mindig csak úgy fut a sorok között, a folytatást keresi. Smile

"Egyszer az Úr kérdez: Lemész? Biztos most, és oda?
Nem lesz tévedés? Gyilkos sors, mostoha, élettelen élet?
Szólj! Én szeretlek téged!
"
- itt kezdődik az a rész, hogy abszolút favorit lett Tőled a vers, vedd úgy, hogy a többi része a versnek mind be van vastagítva. Smile
Valahogy így:

"Te válaszolsz: Igen. Hozzá, aki tőled távol ugyan,
de hozzá, mikor szíve tárul, Uram.
S megszületni kapsz időt, hogy tudd ki vagy.
De nem tudod még, s lehet, hogy soha.
Mert mit fent mesélt, az élet mostoha,
Ádámmal jönnek, és Éva bűnével jelölnek téged.
A sok ostoba.
S csak állsz, tehetetlen, mert jó vagy.
Azt ígérted, jó leszel, bekódolva érkezel, s nem felejted.
De nem lehetsz jó, csak olyan, mint a tömeg.
Mint hulló pihék, rakódik a szövet, pokróc, beton köréd.
Már nem látsz, szemed öreg, de kezed reszketőn imára teszed.
Az nem lehet, hogy mindig! Hogy itt is, egyedül legyél!
S öledbe hull remegő kezed.
Uram, tudd, hogy szeretlek!
Hívj vissza kérlek, csak veled legyek!"


Hogy a rímekről ne is beszéljek. Nem hagyod "elaludni" az olvasót valamilyen monoton rímmel, a ritmus dinamikus változtatásával, a szótagszám alakításával és a rímek soros áthidalásával annyira megtetszik a vers, hogy akkor is elolvasnám, ha semmi tartalma sem lenne, nem, hogy így, ilyen mély jelentéssel párosítva.

Hatalmas GRATULÁCIÓM!!!

Üdv,
Boti Smile

5396
Kitti - 2016. július 10. 22:46:42

Drága Zsuzsa Mihály!

Nagy örömmel köszönöm a látogatásod és a szavaidat! Várom ám a Presley dalt!
Kit

5435
zsuzsa mihaly - 2016. július 10. 17:29:14

Kedves Kitti!
Megrázóan ábrázolod az ember örök tragédiáját. Nem tudunk menekülni ebből a determináltságból, mégis lekéredzkedünk és megtennénk újra meg újra mert addig meddő az égi szeretet és a kisértések közepette kell megőrizni, találni megvalósítani a talán " lehetetlent. Legalább is én így érzem, értelmezem . Gratulálok! Ja igen csak próba volt, ez egy dalszöveg . Elküldöm. Presley is énekelte.

5396
Kitti - 2016. július 07. 16:00:00

Kedves Brigitta!

Azt hiszem, én tartozom köszönettel. Mindig öröm, ha olyan látogató olvas, aki érti is azt, ami előtte van. Ezt nyilván te is tudod. Felemelő érzés, ha a visszajelzés megerősíti, hogy igen, ott volt velem, ott volt a versben, vagy szövegben és pár pillanatig azonosultunk. Köszönöm szeretettel!
Kit

5396
Kitti - 2016. július 07. 15:56:25

Kedves Kata!

Tudom, most egy darabig újra nem leszel, amíg tartanak a vizsgáid. De utána is látni fogod mennyire hálás szívvel köszönöm a látogatásodat és a szavaid! Nem is gondoltam pályázatra, az az igazság. Smile De jól esik, hogy ezt mondod, máris nyertem! Köszönöm!
Szeretettel
Kit

5396
Kitti - 2016. július 07. 15:54:12

Drága Icu!

Én szoktam a verseid hatása alatt lenni, nem ritkán még az utakon is az eszemben pörögnek soraid. Nagy öröm téged itt látni, soraidat a versem alatt látni. Köszönöm!Rose
Kit

5396
Kitti - 2016. július 07. 15:52:31

Kedves Anikó!

Mindig öröm, ha meglátogatsz, mert véleményeid soha nem felületesek. Megtiszteltetés, hogy olvastál és köszönöm a véleményedet is!
Barátsággal.
Kit

4005
zelgitta - 2016. július 07. 11:01:38

Az emberi lélek időtlen körforgása sajátos, nem könnyű megfogalmazásban.
Érdekes, egyéni nézőpont, mély gondolatok...Az örök kérdés: vajon érdemes-e megszületni, ""gyilkos sors, mostoha, élettelen élet", vagy milyen sors vár odaát, vagyis idelent? De muszáj, mert hív Ő, akinek a "szíve tárul". Emberi sors, isteni rendeltetés.
Kitti,köszönöm, hogy elgondolkozhattam.
Szeretettel gratulálok,
B.

5240
Fekete cica - 2016. július 05. 18:24:29

Kedves Kitti!
Versed fantasztikusra sikeredett! Icushoz hasonlóan, engem is nagyon megfogott, többször olvastam át. Sajnálom, hogy nem a pályázati versek között olvasom, nálam ez az írásod nyertes lenne!
Szeretettel gratulálok: KataRose

524
BogIcu - 2016. július 05. 17:02:35

Drága Kit!

Belém ivódott a versed minden egyes sora. Nagyon mélyről jött ez, szavakat nem találok mennyire hatása alatt vagyok.

Hatalmas gratulációm! ölellek szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.