M. Laurens: CSIGAHÁZ
CSIGAHÁZ

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva,
itt ülünk egymagunk:
saját életünk körbezárt,
akár-csak a csigaház.

Kerüljük az igazmondást,
a véleményünk nyeljük,
gerinctelen létünktől,
nyálkássá vált a lelkünk.
Már nem fogjuk meg
egymás kezét,
Már nem nézünk többé
másokkal szembe,
emberségünk a polcon,
porosan, végképp feledve.

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva,
eltaposva, benne halunk mind.
Magányunk megfojt,körbezár,
többé már nem véd minket:
semmiféle csigaház.

2016. július 22.

3872
M Laurens - 2016. július 25. 14:06:52

Kedves Edit (picurnagyi)!
Igen, jól érezted. Ez a vers arra figyelmeztet, hogy a bezárkózás nem védelem, hanem a pusztulás maga. Köszönet az olvasásért!
/ Miklós /

4930
barnaby - 2016. július 25. 10:08:44

Ez is egy keserűen-szomorú vers...vidámabbakat várt volna az ember , de még eddig talán egy kivételével- mind komor hangulatú volt. A csigaház, talán a beburkolódzás, a magány, a befelé fordulás jelképévé vált volna napjainkban? az emberi lélek elvesztette a gyermeki énjét, vagy csak bezárta mélyen a csigaháza legmélyére...Remek a vers Miklós, ha nagyon keserű hangulattal bír is...gratulálok, baráti üdvözletem:BSmile

5099
picurnagyi - 2016. július 25. 07:26:16

Drága Miklós!

Beleborzongtam....
Ráadásul költeményed mint csigaház körbezárt - ne hagyjuk, hogy így legyen - fogjuk meg egymás kezét, nézzünk bátran egymás szemébe, s vegyük le a polcról, poroljuk le emberségünk, hisz tudjuk: ott van, csak kézbe kell vennünk!
Tudom, Te is figyelemfelkeltésnek szántad versedet!

Bízom Benned! Versedhez szívből gratulálok: Edit HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.