B. Mihály Csilla: A bárka búcsúja
A bárka búcsúja

Tenger árja zúg zokogva,
partján bárka dús homokba
ágyazódva, összetörve,
deszkatestét mossa össze
fürge szél a korhadó idővel.

Sárba hullt a messzilátó,
lencse végén cseppnyi, fájó
színes emlék, képe karcos,
hullám tükrén úszva tart most
délibábok csábító ölébe.

Villanásnyi csendbe zárva
ring a múlt előre-hátra,
napsugárnak fénye rajta,
hűvös mélynek lomha habja
végtelenbe futva égi hőt nyel.

Nem hiszem, hogy így akartad,
elveszett vagy, sír alattad
álmon túl a sűrű semmi.
Menj, ha nem tudsz elfeledni,
rám borult a pusztulás sötétje.
3652
zina - 2016. szeptember 13. 22:19:16

Én pedig mindig örömmel látlak, Icu! Köszönöm mindig kedves és mindig túlzó véleményedet. Smile

524
BogIcu - 2016. szeptember 13. 22:01:16

Nagyot alkottál ezúttal is drága Zina! Mindig örömmel és érdeklődéssel olvasom értékes verseidet.
Ölellek szeretettel: IcuRose

3652
zina - 2016. szeptember 13. 21:22:49

Kedves tőled, hogy vissza-látogattál. Smile Remekül összefoglaltad a lényeget, köszönöm.

3652
zina - 2016. szeptember 13. 13:04:37

Köszönöm a figyelmes olvasásodat, Gitta Smile, és neked is köszi szépen, Eta! Örültem Nektek! Smile

3377
LIne - 2016. szeptember 13. 10:53:54

...nagyon kedvelem a verseidet.

4005
zelgitta - 2016. szeptember 13. 10:46:50

Gyönyörű és mozgalmas képek, egyedi szerkezet patikamérlegen és dallam, ritmus. Ez a versed Csilla a mindig példakép és minta. Kedvenc : ring a múlt előre-hátraSmile
Én megköszönöm ismételten a leckét,
G.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.