Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

B. Mihály Csilla: Süvít a kerge szél
Süvít a kerge szél

Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
süvít a kerge szél,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba mendegél.

Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.

Siratlak egymagam
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.

Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
süvít a kerge szél,
füledbe ólmot önt,
köszöntsd e bús közönyt,
szegény, lehullt levél.
4005
zelgitta - 2016. szeptember 27. 08:03:40

Csilla, elállt a lélegzet.
A cím utân könnyû, bolondos ôszi verset várna az olvasó, s akkor ez a velôtrázó drâma. A remek költôi vénád nyomân, ráadâsul.
En a kergét, viszont pl. " gyilkos" jelzóre vâltoztatnám...
Nagy, nagy gratula!!!
B.

5543
keva526 - 2016. szeptember 27. 06:33:44

Megrázóan szép, hatalmas nagy verset írtál, kedves Zina!
Szeretettel gratulálok, legyen nagyon szép a napod!
Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.