B. Mihály Csilla: Süvít a kerge szél
Süvít a kerge szél

Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
süvít a kerge szél,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba mendegél.

Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.

Siratlak egymagam
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.

Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
süvít a kerge szél,
füledbe ólmot önt,
köszöntsd e bús közönyt,
szegény, lehullt levél.
4005
zelgitta - 2016. szeptember 27. 08:03:40

Csilla, elállt a lélegzet.
A cím utân könnyû, bolondos ôszi verset várna az olvasó, s akkor ez a velôtrázó drâma. A remek költôi vénád nyomân, ráadâsul.
En a kergét, viszont pl. " gyilkos" jelzóre vâltoztatnám...
Nagy, nagy gratula!!!
B.

5543
keva526 - 2016. szeptember 27. 06:33:44

Megrázóan szép, hatalmas nagy verset írtál, kedves Zina!
Szeretettel gratulálok, legyen nagyon szép a napod!
Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.