Kövesdi Ferencné: Megy a vonat
Megy a vonat

A nagyszülő,akkor boldog,ha unkát vezet,
gyere Peti..kicsi Peti..fogom a kis kezed!
Lassan járj és tovább érsz!
Jaj Petike hová mész?
Nem megyek én messzire,
Csak a világ végére.
A világnak hol a vége?
Petikém ó mondd meg végre!
Meddig fogsz még szaladni?
Le fogok így maradni!

"Megy a vonat el kell érni,
meg kell a mozdonyát nézni.
Integet a masiniszta..
Integessünk neki vissza!"
Hát ez fontos! Benne vagyok!
Uccu neki! Vesd el magad!
Majd a Mami veled szalad!

Petike kettő éves......
498
kovesdiferencne - 2016. október 06. 21:00:54

Drága Viola!
Köszönöm,hogy meglátogattál!
Baráti szeretettel: Teri

277
farkas viola - 2016. október 06. 20:42:16

Drága Terézke!
Ismét szépet hoztál. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánok Petikének és Nektek sok-sok örömöt hozzá.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

498
kovesdiferencne - 2016. október 05. 09:48:02

Kedves Keni!
Nagyon szeretem ezt a Kaffka Margit verset.
Sokszor elolvasom...újra..meg újra.
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Teri

298
keni - 2016. október 05. 09:14:03

Kedves Terézkém !

Gratulálok a kis Petiéhez, és most minden duma nélkül ide idézek Nektek valakit és versét;*

*Kaffka Margit
PETIKE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg átal egy ócska szobán.
- Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső. -
Amikor látom a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top! Megindult. Petike jár!
Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most, - most! Elhagyja és indul előre,
Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre hajlik - s az ölembe van.
Tetszik a játék. Kezdeti újra.
A karszék mellé kerülök én,
Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik... majd felkél szepegve,
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előre tartva,
"Tip-top" - így indul óvatosan,
Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
- "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"
S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
- "Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
1903

Nagyon sok Szeretettel !

- keni -

498
kovesdiferencne - 2016. október 05. 06:58:29

Kedves Anikó!
Nagyon örültem!
Barátságos szeretettel:Teri

5274
wartburg - 2016. október 04. 22:46:29

Kedves Teri Azt hiszem nem tudnak kifogni rajtad sem unokáid sem dédunokáid ......az a végtelen szeretet ami benned van erőt ad ...........
Vidám versednél szívesen időztem feltöltődtem mint mindig
szeretettelHeart gratulálok AnikóSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.