Kristófné Vidók Margit: Örök nyugalom
Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények,
és kóborolsz sugárzó csillagtájakon,
szívdobbanás, mint meteorütközések,
szerterepülnek izzó villámszárnyakon.

Míg hologramod fénylőn ível az égre,
a perc töredékéig még életre kel,
visszahullva, átváltozva égszínkékre,
szellemfénye egyesül a végtelennel.

A fény örök ölelésében lebegve,
a ragyogó világosság magába zár,
leszel az égen átsuhanó fénykéve,
mely a holdsugár hátán néha hazajár.

A csend harmóniája lágyan átölel,
égi zene békét sugároz - bódító,
angyali kacaj felhőkön átcsilingel,
érzed, az öröklét itt felszabadító.
5535
Metta - 2016. november 02. 09:22:29

Kedves Marinka!
Köszönöm szépen az olvasást,és igazán örülök,hogy tetszett!
Szeretettel:MargitRoseHeart

5522
makkay - 2016. október 30. 17:29:42

Kedves Jade!
Mint a kő, minek nevét viseled, oly tiszta csengésű a versed is. Szeretettel gratulálok, marinkaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.