Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Oláh Mariann: Téged vártalak
Téged vártalak

Kellesz

Hogyan mondjam még el, hogy mennyire hiányzol,
hogy csak haldoklom nélküled...
hogy az egész élet sivár, egy borzasztó révület...
hogy levegőt sem kapok, csak fuldoklom, mióta nem látlak...
hogy egyedül, vakon, némán botorkálok e riasztó világban...
hogy darabokra tört a szívem, mit neked kitártam,
s hogy összeragasztgatva sem lesz már soha hibátlan?!

Nem hiszed el, hogy kellesz mindenhogyan?
Mielőtt még az élet felettünk, mellettünk
végképp elrohan?!

Kellesz szomorúan és kellesz vidáman,
erőtől duzzadva, vagy akár betegágyban.
Kellesz az életben, kellesz a halálban.
Kellesz, ha jó és kedves vagy, de akkor is, ha olykor mogorva...
Kellesz, ha az élet táncát könnyen járod, de akkor is, ha csak botolva...

Nem hiszel nekem?
Nem hiszed, hogy megtaláltalak?
Hidd már el végre, hogy te vagy az, ki kell!

Téged vártalak!

2015. január 17., Átdolgozva: 2016. július 23.
3649
Oroszlan08 - 2016. november 08. 13:13:08

Tetszett a vallomasod!Rose
Szeretettel voltam. Ica

298
keni - 2016. november 08. 10:35:14

Drága Mariann!

Ez a mély fájdalom számodra határtalan marad,,,

Csak Ő lehet:

*s aki könnyedén elfeledéd hívedet
s e szív sebeit bekötözni ki téged
még akkor is, ott is, - örökre szeret !*
/ Petőfi, de hiszen ezt tudod,,,,

Csodálatos verset szültél megint mély, és öröknek tűnő fájdalmadból, és én nagyon is megértelek, s majd ajánlok Neked én is egy nem rég írt versemet, amikor megjelenik- hogy lásd - nem vagy egyedül,,,

Sok, és megértő, és érző szeretettel !

- keni -

5567
Mirage - 2016. november 07. 21:05:56

Kedves Mariann !
Ennél szebben nem is lehetett volna leírni vágyódó versedet ahogy kiöntötted a szivedet.
Gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.