Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Álmokat kergetnek
Álmokat kergetnek
mint az őszi szél,
a földre hulló fa
leveleket.

Álmokat kergetnek
nélkülük élni nem
tudnak, nem lehet,
remélnek.

Nem csillogásról,
sem nagy utazásról,
emberi méltóságról
beszélnek.

Figyelem az arcokat,
kik a halál felé utaznak,
nem kérnek sokat, csak
szavakat.

Arcuk barázdáin a szív
könnye csordogál, nem
kér, még él, szép szóra
várva remél.

Harcban állnak az idővel,
kézen fogva járnak a reménnyel,
méltó életet, tiszteletet
keresnek.

Majd mindent feladnak,
arcukra sápadt fény zuhan,
idővel , már a remény is
elsuhan.

Álmokat már nem kergetnek
magukba zárnak minden percet
zuhannak, egyre lejjebb,
elmennek.

Kondoros 2016 november 14. Oláh Péterné Jantyik.
4694
Rzsike - 2016. november 16. 22:01:44

Marinka,ha mindenki csak egy kicsit szeretve gondolna az idősebbekre,vagy megadná a tiszteletet,mennyivel jobb lenne.Heart

4694
Rzsike - 2016. november 16. 21:58:32

Kedves Ica,jó lenne szépet írni,de valahogy nem megy.Heart

4694
Rzsike - 2016. november 16. 21:57:38

Rózsa köszönöm.Heart

5522
makkay - 2016. november 16. 16:53:37

Nagyon fájdalmas gondolatok, és még fájdalmasabb, hogy igazak! Nem igazán törődünk az elesettekkel. A versed ráébresztés erre, amit köszönök, marinkaHeart

3649
Oroszlan08 - 2016. november 16. 11:40:22

ÁtérezhetőSad szonorúság a versed kedves Rzsike.
Szeretettel voltam: Ica

3342
rozsaschvalm - 2016. november 16. 09:07:49

Kedves Erzsike!
Megérintő, mély gondolataidat szívvel, szeretettel olvastam.
Gratulálok! RózsaHeart

4694
Rzsike - 2016. november 15. 21:17:57

Keni kérlek ,ne tedd.
Írj,te el se olvasd az utolsó két versszakot.
Versemmel,csak méltóságot szeretnék kérni a szép korúaknak.Több tiszteletet.Szomszédomban él egy 95 éves hölgy.Minden héten egy délután vele beszélgetek,MEGLÁTOGATOM.Valami küld,hogy mennyek.
Ne félj,írj.ÜDV.Rzsike

298
keni - 2016. november 15. 14:05:54

Kedves Erzsike !

Én ezt az Otthonban minden nap látom, és megtapasztalom, ha jön reggel a halottas kocsi - a koporsókat látom, aki korábban még ebédeltek velem együtt,,,,

Szomorú látvány, és megélni - nem tudom milyen, de kezdek félni, a kiüresedéstől, és a mélyülő belső magánytól,,,,

Szeretettel !


- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.