Nagy János 2: Téli pillanat
Téli pillanat

Hideg szél kopogtat az ablakon,
szitál minden ágra hűs zúzmarát,
meleg szobámban vígan hallgatom:
a tűzropogás a legjobb barát.

Odakint didereg a hóember,
fagyos szemekkel néz a világba,
az év végén oson a december,
marasztalnám még, de mindhiába.

Elsuhant az év, búcsúzik tőlem
hat évtized, - szinte egy perc alatt,
pedig teendőm akad még bőven,
mit felidéz a téli pillanat.

Írnék novellát, rímes verseket,
közben szemlélve bölcsen másokat,
a múló idő gyorsan eltemet,
már nem én vagyok, csak egy másolat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.