Nagy János 2: Vízparton
Vízparton

Délceg égen fenn a hold világít,
lenn a lomha tó vizén már ásít,
néked súg halk imát az éjszaka,
s lengi körbe görbe hullámokon,
zeng a sok brekegő béka-rokon
egymásnak felelő méla szava.

Nyári éjben a holdnak így felelget,
hang a hanggal szárnyal, álmot kerget,
fut a fodros vízen szerte-széjjel,
mint a csend, mely örökre betakar,
úgy játszik halkan e bús zenekar
lágy dallamot virtuóz igénnyel.

Vízparton a szél vad tangót táncol,
nádszálak között vígan viháncol,
üldöz egy szelíd, éji felleget,
közben csordul a reggeli pára,
elterül úszva a tó partjára,
múltat idézve, sírva emleget.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.