Tóth Sarolta: Szabálytalanul
Szabálytalanul

Írom verseimet szabálytalanul,
éjszaka vergődve álmatlanul.
Néha bóbiskolok, rémálom jön,
fájdalmak kínja meggyötör.
Ébreszt az öregség gyengesége,
alig van erőm felöltözésre.
A beteg életnek nincs értéke,
frusztrált vagy, ha szorulsz segítségre.
A szép emlékek sajogva fájnak,
ifjúság, vidámság rég elszálltak.
Kegyetlen közöny vehet körül,
jaj annak, aki már nem örül.
El kell játszani szerepeinket,
örömmel fogadni vendégeinket.
Sorsunkban nincsenek szabályok,
néha fények vannak, máskor homályok.
Verseim fénye - akár a sorsom - megkopott,
bocsássátok meg, szabálytalankodok.
3177
mamuszka - 2016. november 29. 16:32:52

Drága keni!

Hűségedet nagyra becsülöm, és köszönöm a megtisztelő előleget jövendő versedből. teljesen egyetértek minden mondatával. Én nem ítélem el, akik vallásosak, hisznek a jó és igazságos istenben, csak én erre nem vagyok képes. én Darwinnal értek egyet, a fajok eredetét illetően, persze ez a tételezés sem tökéletes.
Az biztos,hogy nincsen olyan -emberekkel, főként egyénekkel - foglalkozó hatalom, amit a vallás hirdet. Ha ironikus lennék, azt mondanám: a jókat megbünteti, a gonoszokat jutalmazza - ezt mutatja nekem a tapasztalatom.
- sokfélék vagyunk, nem lehet mindenkinek jó, de csupa rossz sem. "Születtem, ebbe más is belehalt már"- írta József Attila. Igaz, és ez az egyetlen igazság.
Az öregség kellemetlen: a szép, fiatal, okos, ügyes ember - csúnya, buta és ügyetlen lehet, ezért kevesen szeretik, nézetei is elavulnak a gyorsan változó világban,mely -felpörgött és a vesztébe rohan - de lesz majd másik, ki tudja,de nem is fontos.
Kár, hogy minden lelki-szellemi érték is elveszik, amit hordoztunk, szereztünk, bár nem teljesen, de a személyiségünk igen.

Irigylem a hívőket és az optimistákat, de a génjeinkben kódolt és neveltetésünk által megrögződik, milyenek leszünk. Ha így elfogadnak, érdemes volt élni és szaporodni.

szeretettel köszöntelek Sarolta-mamuszka

298
keni - 2016. november 29. 08:10:55

Drága Mamuszkám !

Kívánom Advent alkalmával, hogy még nagyon sokáig szabálytalankodjál, de ha lehet fájdalom nélkül és az ég ura adjon Neked hozzá erőt,,,,

Tegnap írtam egy verset, amit most ide bepréselek, mert ide is kell, hogy lásd nem vagyok annyira szenteskedő és mivel még soká fog megjelenni Te már mától is olvashatod ,,,,,

***************************

*ISTENI KÉRDÉS és
- KÉRÉS

Advent első vasárnapja után
közvetlenül – hétfő délelőtt
lementem az otthon parkjába
egy hideg, de napos szeles délelőtt,
s olyan furcsa érzések támadtak
bennem, mintha öregeket, - minket
kifelejtett volna valamiből az Isten.

Mert jó, hogy megadtad mindenkinek
azt a szerelmi érzést, hogy utódokat
hozzunk létre egy szép légyott estén,
mert tudjuk így szaporodik minden
élőlény, és köztük mi is emberek lévén.

Csak, ha meghal a társunk, férjünk
vagy asszonyunk, és még a halálra
tíz-húsz évet is akár várhatunk,
vagy ha már elment a biológiai
szexualitásra való képességünk, miért
hagytad meg bennünk a szerelmi igényünk?

Máshol nyugatabbra – mondjuk az óceán
másik oldalán egész Amerikában a
vének is világos piros, zöld, fehér sőt
rózsaszín ruhát öltenek hetven fölött,
itt leszállnak a repülőkről, vidámak, mosolyognak
derűsek és jókedvvel néznek körül, és cseverésznek,
- addig itt nálunk ortodox módon a templomok
előtt fekete ruhában, kendőbe öltözött, és
gondozatlan férfiak várnak még egy szép jövőt.

Miért is imádkoznak odabenn jó páran,
hogy társat kapjanak, akihez esténként
szólhatnának, - egy simogatásért cserébe,
mert társas lénynek lettünk megteremtve,
Óh Istenem miért nem toldottad meg a teremtést
- egy nyolcadik nappal, hogy a magányosoknak
is erőt, társat adj élni – nyugalommal, vagy
miért nem vetted el ezt a kínzó vágyérzést?
Fiatalok is élnek magukban, és nincs szerelmi társuk,
hogy vágyaikat kiéljék, a lányom is 43 éves, és évek óta
nincs társa, aki szeresse, és akit szeressen, csak a lányával
éldegél ’édes’ kettesben, - mondd meg Uram ez jó így,
miért nem gondoltál arra, hogy élni jogunk van még
hetven felett is, ha kell száz éven át, amíg ránk nem küldöd
a halál angyalát?

Nem jó ez így, hiba csúszott a teremtésbe – sok,
szerencsétlen él végtelen kétségbe esésben, ha már egyedül maradt,
legalább vedd már egyszer el tőlünk a megmaradt vágyakat….
Milyen más lenne, és boldogabb e világ, ha nem kínoznának
éjjelente ázott hálóingek, és lázfoltos pizsamák, hogy ne mondhatnánk
el rólad, - Ó édes Istenem, kegyetlenebb vagy az emberhez,
- én legalább is, filozófiám szerint, – azt gondolom, s hiszem,,,,

****************

//Ui. Erről a versemben a hozzászólásokban, lehetne, velem vitatkozni tudom, de sok tapasztalatom van arra, hogy a magányos emberek mind boldogtalanok – ki ezért, ki azért, de főleg egy hiányzó társ miatt….
Nem hiszem el senkinek, aki az ellenkezőjét állítja magáról, hogy;
Ő EGÉSZEN JÓL MEGVAN EGYEDÜL, ÉS MÉG BOLDOG IS…

Nem igaz, vagy nagyon beteg, aminek mentálisan első foka a súlyos depresszió, félelmek, szorongások, mániák,,, és nagyon sok minden még, - súlyosabb fokon….

Mondom, vitatni lehet, amit írtam, de én meggyőződésből – nézőpontomat ezen a téren - nem adom fel soha senkinek,,,//


*******************

A Te Istened legyen veled !

Szeretlek !

- keni -

Kenéz István / - keni -

Üröm, egy pilisi völgyben
2016. november 28.







Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.