Kristófné Vidók Margit: Téli pillanat


Téli pillanat

Kergetőző, szikrázó hópelyhek,
fenyő ágain mint ezüst selymek,
puhán,lágyan ölelve át a fát,
angyali sóhaj kíséri a csodát,
üvegablak veri vissza fényét,
láttatja a tél festői ékét.

Kandallónak meleg-sárga fénye,
kitekintget az új jövevényre,
melynek a csillámló ragyogása,
bevilágít az árnyas szobába,
hófehér szirmok a fák ágain,
ezüst sapka a falu házain.

Vakító lepel fedi a tájat,
elindítja lelkünkben a vágyat,
ez a szűzi fehér hótakaró,
a komor arcokra mosolyt csaló,
legbelül megmozduló érzelem,
nincs többé a szívekben sérelem.

Hull egyre hull a tündöklő áldás,
hold fénylő sugara a ráadás,
csilingelő földöntúli kacaj,
millió karát a fényes hajnal,
szeretet igéző dallamára,
örömmámor kerít hatalmába.

5535
Metta - 2018. október 22. 21:35:27


Drága Ica!
Köszönöm szépen,hogy olvastad ezt a régebbi versemet is!
Szeretettel!Rose
Margit

5535
Metta - 2018. október 22. 21:34:32


Drága Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Valóban régen nagyon szépek voltak az évszakok,ma meg szinte egybefolynak!
Szeretettel!Rose
Margit

3649
Oroszlan08 - 2018. október 18. 17:22:08

Szép téli tájat varázsoltál ide kedves Margit.
Szeretettel gratulálok: Ica

5535
Metta - 2016. december 11. 10:27:28

Kedves Zsófi!
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel:MargitHeart

2952
bruxinelli - 2016. december 11. 07:46:45

Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.