Kristófné Vidók Margit: Álmok tüzében

Álmok tüzében

Jönnek az álmos, fázós reggelek,
nesztelen suhanó ködfellegek,
összebújva a meleg szobában
reménykedünk egy újabb csodában.

Kandalló vörös fényei lesnek,
bűvöletbe ejtve feleselnek,
kígyókként tekergő lángnyelvei
szökő szerelmek rejtekhelyei.

Ne menj! - maradj még, te röpke mámor,
kell a remény - hogy megtört az átok,
újra rám találhat a boldogság,
jóleső, szívtájéki borzongás.

Pattog a szikra, már izzik a vágy,
csókjaid forrók, ölelésed lágy,
szemed tükrében tűz fénye lobog,
fülemben elfelejtett dal zokog.

5535
Metta - 2018. október 31. 08:54:16


Drága Rita!
Köszönöm szépen ismét a figyelmed!
Szeretettel!Heart
Margit

5535
Metta - 2016. december 14. 08:17:57

Kedves Keni!
Újból öröm számomra,hogy meglátogattál,és köszönöm az olvasást!
Szeretettel kívánok neked Boldog Karácsonyt,és csodálatosan szép Ünnepeket!
MargitRoseHeartRose

298
keni - 2016. december 14. 06:29:29

Kedves Margit !

Szépen fogalmaztad meg az álmaidat és a versed tüze komoly melegséget áraszt - képeiben,,,

Boldog Karácsonyvárást, és szép Ünnepeket -valakivel a kandalló ellőt !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.