Nagy János 2: Új Évi remények
Új évi remények

Megfagyott remények csillognak az éjben,
szikrázva ki nem mondott, régi vágyakat,
csak a hétköznapok szürke csendjét éltem,
mint idegen földre tévedt, bús árnyalak.

Hamis kufároknak adtam el a lelkem,
másokkal együtt én is hajbókoltam,
a kijelölt úton tovább kellett mennem,
vétkesek közt bizony, én is cinkos voltam.

Új nap váltja fel a tovatűnő régit,
újult reményekkel kezdem el az évet,
ezt a sztorit már a fiaim mesélik,
unokám szemében csillognak a fények.
2952
bruxinelli - 2017. január 09. 20:36:23

Kedves János !
Szeretettel olvastam, grat, Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.